Gúnyos vigyorral tekint rám a komor, szürke ég,
Arcában hervadó virág és összetört cserép.
Mintha hibáztatna, számon kérne valami súlyosat,
Egy végzetes gaztettet, mikor egy merénylő gyújtogat.
Én ugyan reszketek, mégis megkönnyebbülten bólintok,
Végre lelepleződtem, egy embert most magamhoz szólítok!
Bevallok mindent: a világ számára immár nem vagyok tényező,
Elmegyek, utánam ne sírjon ezentúl se gazdag, se éhező!
Lehunyom szemem, többé nem ébredek föl, ez így lesz rendjén,
Halálom ne zavarjon senkit e hosszú éjszaka csendjén!
Igen, meghalok, mert közöm az élethez nincsen,
Már kezem nyomát se hagyom az ajtókilincsen.
Nem vagyok se boldog, se boldogtalan,
Csak egy ember, ki hitét vesztette mindenben.
Sorsom nem jogos, ám nem is jogtalan,
Testem fölösleges hús ragacsos ingemben.
Hiába cselekszem, annak a valósághoz semmi köze,
Torkom végleg szorítsa el a szerencsétlenek kötele!
Nem panaszkodom, nem is kérek támaszt,
A segítség sokszor úgyis eláraszt!
Én viszont nem várom ezt el, nem kell semmi,
De várj, egy csekélységet értem tudsz tenni:
Vigyél haza, s hagyj ott egy kicsit mélázni,
Nap elé állni vagy viharban szétázni!
Mindegy, csak ne az idegenséget érezzem,
Kell, hogy e vágyamat a haláltól félthessem!
Hadd nyugodjak meg, értsd, mint végrendeletem,
Nem is hinnéd el, hogy ezt én még szeretem!
Mielőtt fejbe verne az éles kasza,
Szánj meg barátom, könyörgöm, vigyél haza!
4 hozzászólás
Komoly, nagyon szép mű. Az első versszak közepe (9-12) tetszett a legjobban. Lenyűgöztél…
Üdv.: Tyrael
Syl-er dashac närwe, anyët lët la vitdahä laümr sÿl Tyrael.
(Sosem lesz sötétség, csak ha kiűzöd magadból a Fényt.)
Szia Tyrael!
Köszönöm a kedves szavakat és nagyon örülök, hogy tetszett.
Tényleg nagyon magam alatt voltam, mikor ezt a verset megírtam, de már írás közben is sok fájdalomtól megszabadultam.
Ezért nem is kell komolyan venni minden sorát, csak néha ki kell magamból írni a keserűséget.
Minden jót és köszönöm, hogy olvastál!
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Már tegnap elolvastam a versedet, de annyira meghatott, hogy nem tudtam mit irjak hozzá.
De ma, amikor a válaszodat, amit Tyraelnek irtál elolvastam, őszinén megmondva, egy hatalmas kő esett,le a szivemről. Először is az a tény, hogy az ember otthon is, ahol körülötte mindenki magyar, ott is tudja magát rosszul érezni, és a halaálra gondol. De talaán ez az előnye annak, ha le tudjuk irni érzéseinket, és tudja a csoda miért, akkor már egyszerre nem is olyan nehéz. Örűlök, hogy a hangulatod jobbra változott, és remélem még sokat fogok tőled olvasni
üdv. Toni
Köszönöm Toni a hozzászólást!
Nem kell igenben lenni ahhoz, hogy valaki rosszul érezze magát, de az biztos, hogy sokkal jobb, ha a honfitársai veszik körül és segítik, ha valami baj történik.
Ebben a versben igazából a szülővárosom utáni honvágy fogalmazódik meg, az egész negatív hangulat ebből vezethető le.
Mint mindenkinek, nekem is változó a hangulatom és a látásmódom is, a versekben ezt mindig érzékeltetem.
Igyekezni fogok, hogy minél többet olvashass tőlem.
Még egyszer köszönöm!
Üdv.:Tamás