Hitét elvesztette világa mocskában,
Dagonyás ingovány lehúzta sodrával.
A saras hordalék etette hínárba
Rugdalódzott fejvesztetten mindhiába.
Nyakában viselte a keresztet mindig,
A gonosz szellemektől megvédte eddig.
Lucifer fiával hadba szállt keményen,
Fogást talált a Halál mégis szegényen.
Istenét megkérte óvja az életét,
Büntetést fizette, itta a hegy levét.
Utolsó napjait kórházban töltötte,
Az örök nyugalom a sírba lökdöste.
Kísérte oly sok ember utolsó útján,
Hullajtva könnyeiket míg tart az útvám.
Emlékét őrizzük, vajon és kenyéren,
Soha nem láthatjuk, mosolyát s szemét sem.
2 hozzászólás
Szép utószó a megható versedben kedves Edit!
Minden benne van szinte egy élet. Jól fog a tollad:)))
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Értékes " kritikádnak " nagyon örültem. Kicsi, kezdő amatőrként. 🙂
Köszönöm.