az ember ott a túloldalon
magában énekelve lépcsőzik
ez tetszik, próbálgatom én is
annyira még nem ámuldozó
így kíséret nélkül elég silány
kallódó hangulatot megtalál
látó határomba távolról úszkál
be néhány homályos figura
lencsék nélkül nehéz kivenni
kicsiny színes ruhás bogarak
nem tudhatom napjuk sorját
gondolataik távoliak nekem
a napfényben fürdőző kutya
sem morog, most nem figyel
tünemény lett minden séma
körülvesz zöldellő rostzuhatag
s alattuk kábultan sétálok el
bog nélküli bágyadt délutánon
2008. április 26.
2 hozzászólás
Nekem nagyon tetszik a hangulata. A kisbetűs alkotás meg pláne, én még mindig ebben élek 🙂
Hanga
Köszönöm 🙂 örülök, hogy tetszik- olykor még én is -.-