Hazatértem.
szelíd dombok felett
mézízű illatot
ontott a kikelet
jegenyék tárták
karjaikat elém
mint szélcsókolt levél
szívem úgy reszketett
soha nem láttam
szeretőbb tájat,
ölelőbb fákat,
virágosabb réteket
szelidebb folyókat
vidámabb színeket
fényesebb csillagokat
mosolygósabb embereket
soha nem hallottam
kedvesebb szavakat,
dalosabb madarakat,
hangosabb békákat,
szívbélibb nótákat
Hazatértem !
-mint világból szökött rab-
soha nem voltam boldogabb !
2 hozzászólás
fefo Kedves! meghatóan szép vers!
tetszik a forma és a felépítése nagyon jó. Az indulás, a közeledés és a megérkezés.
A tér és hanghatás.
Remek!
Gratulálok!
szertettel: marica
Kedves Fefo
Nagyon szép képeket festettél olvasóidnak, a verseddel.Ringató, ritmusos, és szerkezetileg is ott van a toppon!
Szeretettel:Nagy Krisztina