Szürke reggel…
Tompa sóhajok…
A tegnap haldoklik csak
az utca kövébe taposva,
a talpaim alatt.
Nem érzek…
Egyetlen merész napsugár,
ki a szememmel játszik.
Kergetőzünk – világ a világgal,
s ő felcsalja pillám egy kéklő boltozatra.
…
Orgona…
Istenem! Már nyílnak az orgonák…
Ez volt kedvenc virágod.
Ilyentájt már rendesen
kérted a friss vázával
minden reggelen.
…
Hát megteszem.
Szedek egy csokorral,
az út szélén, hol a legszebb,
s benne hazaviszlek egy napra.
Tudom, buja illatából
te ébredsz majd elő,
s kitöltöd a teret,
hogy a falak is szétrepednek belé.
Repedjenek!
Szakadjanak azok az átkozott falak!
S mi nem reped, nem szakad,
azt majd én szaggatom millió darabra!
Hazaviszlek
By black eagle
16 hozzászólás
Ismét remekeltél. Tetszik, ahogy a félszabad formában milyen bátran és biztosan, mégis lassan és finoman nyitod ki az érzéseid, valószínű a játszi rímek is segítik ezt az utat.
Maga a vers érthető, és szerintem drámaibb lenne a felvezető, azaz az első "vsz." nélkül.
baráti üdv: G.
Üdvözletem, Gergely!
Próbálom úgy is olvasni, ahogyan javasolod, vagyis az első versszak nélkül, de nem megy. Belém már úgy égett mélyen, ahogyan ezt a hármas szerkezetet fölvette.
Azt szerettem volna érzékeltetni, hogyan jut el a főszereplő az érzéketlen rezignációból az emlékezés eszméletén át a fájdalom dühéig. Ahhoz pedig mindenképpen szükséges az első szakasz. S egyébiránt abban szerepel a közreműködő napsugár, aki segít az emlékezés aktiválásában. Szinte odavezeti a főszereplő szemét az orgonabokorra. (Egyébként meg így igaz, ebben a formában. Sajnos.)
Köszönöm megtisztelő véleményedet. Örültem láttadnak.
baráti üdv: Laca 🙂
Kedves Laca!
Jó ez a hármas felosztás. Az elsőt előkészítésnek, a másodikat az emlékezés kezdetének, a harmadik pedig a betetőzésének gondolom és érzem. Nagyon drámai, ahogy a végére előtör belőled az emlékezés által kiváltott fájdalom.
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Mint általában, úgy most is nagyon jól látod; mindent úgy soroltál fel, ahogyan én is gondoltam. S örömmel olvasom, amikor azt írod: "gondolom és érzem". A verseket én is mindig a szívemmel igyekszem olvasni, s inkább érzem őket, mint értem-gondolom. (Ez a buták mentsége, s hát én buta vagyok.) :):):)
Örömmel láttalak, köszönöm kedves észrevételed. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Csodálattal olvastam, micsoda indulatot tudott kiváltani belőled egy emléket generáló orgonacsokor! Annyira magával ragadó az egész, hogy a végére az olvasóban is tetőfokára hág az indulat.
Barátsággal: dodesz
Tiszteletem, Dodesz!
Nagyon örültem szavaidnak, igazi öröm számomra, amit írsz.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Szia, Sas!
Kísérteties a versed!
Ezzel, mondtam valamit?
Nagyon sok szeretettel:
F. Holló
Szia, Fehér Holló! Te sem tudsz aludni? 🙂
Kísérteties? … Bármilyen furcsa, eddig ez meg sem fordult a fejemben. És most sem tudom hozzá társítani. Szerintem inkább emberi. Meztelenül emberi, ha mondhatok ilyet.
Ugyanannyi szeretettel: b.e.
Gratulálok versedhez Laca. Szép és szomorú lírai emlékezés
Üdvözletem, Barna!
Örülök, hogy itt jártál, köszönöm szavaidat!
Szeretettel: Laca 🙂
Laca!
Olvastam versedet, mikor megjelent.
Annyira megrázott….
az orgona nekem édesanyák napjára emlékeztet,
szóval eléggé elkaptál ezekkel a sorokkal.
Szia, Andi!
Sajnálom, ha fájó emlékeket ébresztettem. Ezzel én is így vagyok, de erre rá kellett jönnöm. Most már tudom.
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laca!
Csodaszépen fáj ez a vers…
Egykor bennem is voltak hasonlók….vadvirágos fájdalmak..s egykor volt örömök…
Mára megszelídült.
Köszönöm, hogy olvashattam írásod!
Szeretettel: gleam
"Vadvirágos fájdalmak…"
Nagyon szép kifejezést hagytál itt, kedves Gleam.
Köszönöm látogatásodat.
Laca ⚘
Kedves Laca!
Remek írás!
Remek költöi képek!
Nagyon megható!
"Szakadjanak azok az átkozott falak!"
Elismerésel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Szép napokat neked is. Szebbeket, mint amelynek emléket állított ez a vers.
Szavaidat, ittlétedet szívből köszönöm.
Laca