Még néhány csillag felragyogott,
mikor a nap már alkonyodott,
de minden lassan búba borult,
sötét felhő az égre vonult.
Egy pillanatig tartó álom,
most az utat egymagam járom,
enyémek a fakó csillagok,
velük együtt én is elmúlok.
Enyém volt a ragyogó Nap is,
nem tudtam, hogy a szavad hamis,
érzem lassan rám szakad az ég,
csalfa csókod még ajkamon ég!