O wüsst ich meiner Sehnsucht einen Fergen,
Dass er ihr eine sanfte Fährte weise!
So kehrt sie mir zurück aus hohen Bergen,
Todmatt vom Flug und fast erstarrt im Eise.
Ich wollte, dass ein leichter Kahn mich führe
Den Strom entlang in ebene Gelände,
Und dass ich dort durch eine niedre Türe
In einem stillen Hause Eingang fände.
Und drinnen nur von abendlichen Kerzen
Ein mildes Dämmerlicht am eignen Herde.
Ein warmer Raum, ein Kind an meinem Herzen,
Und eine Seele mein auf dieser Erde.
Hedwig Lachmann
Honvágy
Egy révészt honvágyamnak a végzettől,
hogy azt egy higgadt csapásra vezesse,
így visszatérve onnét a hegyekből
holtfáradt, de a fagy keményé tette.
Azt akartam, hogy egy kis hajócskán
a folyó levigyen, le a síkságra,
és ott majd egy kis parányi ajtón át
belépjek egy csendes paraszti házba.
Benn, a halvány esti gyertya fényénél
egy lágy félhomály a kandalló felett,
Itt benn, itt most újra gyerek vagyok én
's az én lelkem, csak itt a földön rekedt.
Fordította Mucsi Antal
6 hozzászólás
Tónikám, valami nem stimmel az első vsz.-kal… mintha egy ige hiányozna…
Kedves Irén!
Kérlek ha tudsz segíts, hogy tudnám érthetőben megírni, betartva a szótagszámot?
Ez a nyers fordítás:
Csak tudnék a honvágyamnak egy révészt
hogy ő azt egy szelíd csapásra irányítja
úgy visszatérne hozzám a magas hegyekből
halálsápadtan a repüléstől és majd megdermedve a jégtől.
Köszönöm és üdv Tóni
Kedves Irén!
Kérlek ha tudsz segíts, hogy tudnám érthetőben megírni, betartva a szótagszámot?
Ez a nyers fordítás:
Csak tudnék a honvágyamnak egy révészt
hogy azt egy szelíd csapásra irányítja
úgy visszatérne hozzám a magas hegyekből
halálsápadtan a repüléstől és majd megdermedve a jégtől.
Különben is itt van az első verzióm, lehet ez jobb lett volna:
Ó ha tudnék egy révészt a honvágynak
amely őt egy csendes útra vezetné,
úgy a magas hegyekből hozzám vágyna
mielőtt a hideg tél jéggé tenné.
Köszönöm és üdv Tóni
Kedves Tóni!
Addig nem szabad egy vers fordításához kezdeni, amíg
az ember nem tisztázza, milyen a ritmusa, milyen vers-
lábakból épülnek a sorok. Ha ezt nem látod be, akkor csak
forgatod a költőket sírjukban, s engem is elszomorítasz.
"Ohne Lernen geht es nicht!"
Nem tudom, Irén mit javasol. Az 1. versszak fordítására
tettem kísérletet.
Ha nem tisztelnélek, nem követelnék tőled.
Honvágy
A vágyamnak révész annyira kéne,
Hogy véle majd szelíd csapásra érjen!
Hogy ő a zord hegyekből visszatérjen,
Hol szélben csaknem befagyott a jégbe.
Sajnos tudom, hogy falra hányt borsó a tanácsom…
Mindazonáltal üdvözöl Attila
Kedves Attila!
Mint már többször írtam is, én nem a szakirodalomnak írok, hanem az egyszerű olvasónak, én nem tudással írok, hanem az érzéseimmel, én nem akarom a fordításaimat sohasem könyvben kiadni, és a mi a legfontosabb, nem érvényesülésből, hanem szeretetből fordítok.
Ami a költők forgatását a sírjukban illeti, lehet, hogy már a te verseidre is már egy-kettő szívesen megfordult volna a sírjában.
Egy itteni közmondás szerint: „Senki írása sem értéktelen, ha másra nem is, de legalább mint rossz példa lehet használni.”
Így hát lehet, hogy a szakirodalomnak is a hasznára vagyok, mert a verseimet az iskolákban használhatják, mint rossz példák.
Mégis köszönöm az írásodat, és légy nyugodt, az írásod nem „falra hányt borsó”
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nem okoztál csalódást.Forgatjuk persze, de ha a kettőnk
közötti "forgatási" különbséget zongorázni tudnám,
világhírű zenész lennék. 78 évet leéltem,de ilyen
– a jelzőt rád bízom – emberrel még nem találkoztam…
Feladtam…
Üdvözöl Attila