Hektór síratása 2. /Parisz/

Sírjatok aranykürtök, Hektórt sírassátok,
kocsihajtó bátyámat kísérje a zengés,
néma pajzsán jajgassatok trójai lányok,
s redőzzétek reá az emlékezés leplét.
Ősszel érni fog a búza s a véres harcok
tán sokévnyi reménységet tartogatnak még,
bölcs Szeléné holnap is elűzi az alkonyt,
de Hektór szemén örökre bolyong majd az éj!
Bátyám! Irigyelték a fenséges istenek
harci dicsőséged, városod s jó asszonyod,
féltek Tőled vagy inkább túlzottan szerettek,
s most fenn vigyáznak rád a magas Olümposzon?
Húgunk bukást jósol, láthatta halálodat
s tested sűrű lángnyelvek vörös erdejében?
Trója nélküled pusztul s a görög hajókat
sem űzzük el szemben istenek erejével.
Kérlelhetetlen a Moirák végső kegye,
kik fonják s vágják az élet rövid fonalát,
magam gyönge voltam, el kellett volna veszenm
hogy ne hordjon anyánk gyászi-leplet soha már.
Sírjatok törött dárdák, Hektórt sírassátok,
mert sosem boríthatja életét felejtés,
ára volt a szerelmemnek, erószi-átok,
új szerelmet nyerek s elvesztek egy hős-testvért…