Válaszút elé állít az élet,
Nem hagy időt, parancsol, lépj le.
Nem gondolkodhatsz balra, jobbra,
Löknek rajtad egyet, dologra szolga!
Tenned kell a dolgod,
Találomra kell elindulnod.
Nem érdekli őket merre,
Löknek egyet, eredj!
Később aztán rájössz,
Nem balra kellett volna, hanem jobbra.
Úgy fordult volna életed jobbra.
Így hát szomorúan gondolsz a múltra.
Keservesen figyeled mit hoz a jövő.
Nem leled nyugalmadat figyeled, s szövöd.
De csak a malmukra hajtod a vizet,
Nem lehetsz boldog, csak ha fizetsz.
3 hozzászólás
Útkeresés… 🙂 Bizony nem tudja az ember, merre. Talán a versírásban is kerested az utat, szabad vers, vagy kötött, páros rímek, vagy sem. 🙂
Nem baj, majd megtalálod!
Szeretettel.
pipacs 🙂
Biztatásul adok egy ötöst, kedves Rebbel!
Kedves Rebbel! Nagyon bölcs szavak! Gratulálok!
Üdv. Rudy
Szervusz Rezső!
Köszönöm, jól esik, hogy néha benézel hozzám és írsz pár sort. Ez a vers nem tartozik a legjobban sikerült műveimhez, van még mit csiszolni rajta, de így is jól esik ránézni, lám ilyen is volt. Jobb mint a kezdet, de nem üti meg a jelent.
Balázs