Heni Pandához
Ébredő nap keltett föl,
Minden reggel újabb kör.
Álmos vagyok, indulok,
Kiskutyámtól búcsúzok.
Egész nap rá gondolok,
Szívben hozzá fordulok,
De ő otthon vár reám,
Osztom vele vacsorám.
Ó, kis Panda, hiányzol!
Én is neked, tudom jól.
Estére hazaérek,
Összevissza ölellek.
Játszunk együtt, boldogan,
S együtt eszünk valóban.
Én már alszom, gyere hát,
Mellém bújhatsz, kis barát.
Panda Henihez
Minden reggel, ha elmész,
Könyörög egy mancs, egy kéz,
Maradj itthon énvelem,
Megszakad a kis szívem.
Búskomoran alszom el,
Pedig még csak hajnal kel.
Ajtót nézve figyelem,
Jössz-e haza, életem.
Remélem, hogy nem hiába,
S teljesül egy kutya álma.
Igen, érzem, itthon vagy,
Kérlek, csak egy puszit adj.
Szép az élet, játszunk, eszünk,
Boldogságtól vesztjük eszünk.
Te simogatsz, melléd bújok,
Ígérem, hogy nem horkolok.
4 hozzászólás
Szia Daniel!
E' nagyon aranyos 🙂 Tetszik… 🙂
A.í.: FT
Köszönöm szépen. 🙂
Nagyon jó, hogy két oldalról is megvilágítod az elválás keltette bánatot, a várakozást, és az újra együttlétet. Aranyos, külön örülök, mert szeretem a kutyákat.
Köszönöm szépen. Külön örülök, hogy szereted a kutyákat.