Városszél… Ez rég neve!
Mérföldkő állt itt, a vén,
És most innen leshet le
Sötét lombú tölgy fele
Egy idegen – azaz én.
Ő vagy én vénültem meg?
Ó, a tölgyfa zöldje friss,
De már oly idegenek
A barátok mind, kiket
Elzártak az évek is.
Bár a tenger mindig kék,
Bár a nap mindig ragyog,
De csaló a víz s az ég!
Már a nap sem az, mint rég,
Már dagály is más robog.
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2024. március 2.
_____________________
CHANGED
From the outskirts of the town
Where of old the mile-stone stood.
Now a stranger, looking down
I behold the shadowy crown
Of the dark and haunted wood.
Is it changed, or am I changed?
Ah! the oaks are fresh and green,
But the friends with whom I ranged
Through their thickets are estranged
By the years that intervene.
Bright as ever flows the sea,
Bright as ever shines the sun,
But alas! they seem to me
Not the sun that used to be,
Not the tides that used to run.
2 hozzászólás
Kedves Dávid!
Szeretettel gratulálok a versválasztáshoz. Remek sorok, olyannyira, hogy akár én is írhattam volna – nyilván silányabb minőségben – de nagyon magaménak érzem. Igen, ott állunk az ismerős tájon és eszünkbe jut, hogy milyennek láttuk egykor és milyennek látjuk most, és ez utóbbi azért van, mert változunk/változtunk, ami az élet szükségszerű – de nem mindig kellemes – velejárója.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm szíves érdeklődésed! A verset Imre választotta, én csak másodiknak fordítottam. Azóta már kicsit korrigáltam is, és “De csaló…” sorkezdés helyett a “Változott…” szóhasználatra váltottam, ha már a cím is erről szól… Ami örök, az a változás, a túlélés feltétele. A lelkünk persze kötődik korábbi dolgokhoz, érzésekhez, látványokhoz, de a változást is tudomásul kell venni, ahhoz igazodni…
Szeretettel: Dávid, a rímszerész…