Der Mann von fünfzig Jahren
Von der Wiege bis zur Bahre
sind es fünfzig Jahre,
dann beginnt der Tod.
Man vertrottelt man versauert,
man verwahrlost, man verbauert
und zum Teufel gehn die Haare.
Auch die Zähne gehen flöten,
und statt daß wir mit Entzücken
junge Mädchen an uns drücken,
lesen wir ein Buch von Goethen.
Aber einmal noch vorm Ende
will ich so ein Kind mir fangen,
Augen hell und Locken kraus,
nehm´s behutsam in die Hände,
küsse Mund und Brust und Wangen,
zieh ihm Rock und Höslein aus.
Nachher dann, in Gottes Namen,
soll der Tod mich holen. Amen.
__________________________________
Ha a férfi elmúlt ötven
Bölcsőtől az elfekvőig
ötven év, s kezdődik
a halálmenet…
Áporodunk, megcsúnyulunk,
legyengülünk, elbutulunk,
s fejünk kopaszon szellőzik.
Fogunk marad egy-kettő még,
s ahelyett, hogy karjainkba
lányt szorítanánk rajongva,
olvasunk egy vastag Goethe-t.
De még egyszer életembe’
szeretnék én fiú lenni:
nyílt szemű, göndör és vásott;
féltőn vonnám őt ölembe
ajkát, keblét csókkal fedni,
aztán – le a kis nadrágot…
Most már, Kaszás, vihetsz engem!
Amen, Uram. A nevedben.
_________________________________
5 hozzászólás
Mielőtt bárki is észrevenné sajnálatos
félreértelmezésemet, máris fölteszem
a javított verziót:
HA A FÉRFI ÖTVENÉVES
Bölcsőtől az elfekvőig
ötven év…, és elkezdődik
a halálmenet…
Savanyodunk, megcsúnyulunk,
összemegyünk, elbutulunk,
s fejünk kopaszon szellőzik.
Fogunk maradt egy-kettő még,
s ahelyett, hogy karjainkba
lánykákat vonnánk rajongva,
olvasunk egy vastag Goethe-t.
De még egyszer, a Vég előtt,
el kéne egy fruskát kapni,
szép nézésű, göndör párod;
s óvatosan ölelve őt
ajkát, keblét csókolgatni.
lehúzni a kisnadrágot…
És aztán, az Úr nevében,
Kaszás, jöjj és vigyél! Amen.
Kedves Dávid!
Egy éve tettem fel az alábbi fordításomat a Napvilágra.
Baráti üdvözlettel Attila
Ötven éven túl a férfi…
Bölcsődtől betegágyadig
ötven év zajlik,
s jő lassú halál.
Ember butul, savanyodik,
és leépül, csúffá válik,
elhullatja a haját is.
Mennek fogai is tönkre,
s ahelyett, hogy szenvedéllyel
szép lányokat ölelné meg,
olvas Goethétől egy könyvet.
Ám mielőtt lenne végem,
úgy tennék, mint fiúgyermek,
– nyílt szemekkel, göndör fürttel –
óvatosan venném kézbe
arcát, csókolnám a keblet,
szoknyát, nadrágot levetve.
És ezután, Úr nevében,
Óh, te halál, vígy el. Ámen.
Szalki Bernáth Attila
Kedves Attila!
A 2.vsz. első 2 sorának nyerse az én olvasatomban:
De egyszer még a Vég előtt
akarok én egy ilyen gyermeket magamnak fogni…
Hát, ez a gyermek itt bizony LÁNY, és itt tévedtem, mert nincs szó arról, hogy fiú szeretnék lenni, vagy úgy tennék, mint fiúgyermek. Alighanem mindketten tévedtünk, erre sokan figyelmeztettek, ezért írtam át. És nem a fiú nyílt szemű, göndör, hanem a leány kívánatos, hogy ilyen legyen… Köszönöm fordításod, a magam 1. verzióját akkor csináltam, mikor ráakadtam a tiédre, keresgélve f-nivalót a régiek között. El is fogadtam a "fiús" értelmezésed, bár gyanús volt a "will ich so ein Kind MIR fangen…"
A többi mindkettőnknél tökéletesen rendben van, főleg ha a ritmus is nagyjából követi a német "Tá-ti-tá-ti/tá-ti-tá-ti dallamot. Na, ebben nem alkottam nagyot, elismerem…
Baráti üdvözlettel Dávid
(P.S. Attila, bocsi, a telefonszámod még egyszer elkérném, mert valahova itt a gépasztalon elkutyultam, és nem tudlak hívni…)
Kedves Dávid!
Hesse aranyos, szőke , göndörhajú gyermekkori képe
vitt engem lépre. Láthatod a Hesse Poems-nél. Sehogy se
tudtam ide másolni. Szóval a 2. versszak 2. sorát
melléfordítottam. " Tényállás, ami tényállás, elvtársak!"
Talán erre javítom majd ki:
" kell fognom egy lánygyermeket,"
Tetszett a vers- és fordításai is! ..én mit sem bánnám ha én lennék "göndör és vásott" még inkább azt nem, ha "Ő" a lány lenne göndör és kívánatos… és világért sem Goethe-t ölelni..:-D