Verfrühter Herbst
Schon riecht es scharf nach angewelkten Blättern
Kornfelder stehen leer und ohne Blick;
Wir wissen: eines von den nächsten Wettern
Bricht unserm müden Sommer das Genick.
Die Ginsterschoten knistern. Plötzlich wird
Uns all das fern und sagenhaft erscheinen,
Was heut wir in der Hand zu halten meinen,
Und jede Blume wunderbar verirrt.
Bang wächst ein Wunsch in der erschreckten Seele:
Daß sie nicht allzu sehr am Dasein klebe,
Daß sie das Welken wie ein Baum erlebe,
Daß Fest und Farbe ihrem Herbst nicht fehle.
Hermann Hesse
Túl kora ősz
A fonnyadó falevél is, nézd, üzen,
A rét s gabonaföld üres, kopár:
S mi tudjuk; milyen idők jönnek, tűnnek,
A főnkkel együtt őszül már a nyár.
Rekettye most még színes zizzenés,
Sok minden messzire tűnik, mesébe,
Kezeink mit ma még tartnak, elérnek,
Ahány csodás virág, majd mind enyész.
A rémült lélek halk óhaja ébred:
Hogy bár csak gyenge foglya létezésnek,
A fonnyadást, mint lomb, még át ne élje,
Ne jöjjön túl korán az ősze, télje.
Szalki Bernáth Attila
4 hozzászólás
Szokásosan csuda.
Milyen érdekes a rímképlete is! Első olvasatra csak a magyarnál vettem észre, hogy a kereszt átvált ölelkezőre, az utolsóban pedig bokorrá lesz, utána belevarázsolódtam a Hesse-változatba is.
Nagyonnagyonnagyon jó fordítás és vers.
Kedves Andrea!
Hálás köszönet a figyelmedért és az értékelésért. A te szavaid azért nagyon fontosak
nekem, mert otthon vagy a német nyelvben is. Az utolsó sornál sokat tétováztam.
Végül úgy döntöttem, hogy figyelmen kívül hagyom a sor szavait, és a fordításban
a vers gondolatiságát próbálom megragadni.
Bezzeg, ha németül próbálok írni, képes vagyok egy szóban több hibát véteni…
Forró alkotótársi üdvözlettel Attila
Remekül sikerült Attila!!!!!!!
Kedves Szusi!
Mély főhajtás, hálás köszönet figyelmedért, értékelésedért.
Szeretettel üdvözöl Attila