In meine Heimkehr kam ich wieder,
Es war die alte Heimat noch,
Dieselbe Luft, dieselben Lieder,
Und alles war ein andres doch.
Die Welle rauschte wie vorzeiten,
Am Waldweg sprang wie sonst das Reh,
Von fern erklang ein Abendläuten,
Die Berge glänzten aus dem See.
Doch vor dem Haus, wo uns vor Jahren
Die Mutter stets empfing, dort sah
Ich fremde Menschen fremd gebaren;
Wie weh, wie weh mir da geschah!
Mir war, als rief es aus den Wogen:
"Flieh, flieh, und ohne Wiederkehr!
Die du geliebt, sind fortgezogen
Und kehren nimmer, nimmermehr."
Hermann Lingg
Hazatérés
Ma visszajöttem, hazatértem,
az még a régi haza ott,
ismert dal úszott ott a légben,
's mégis valami másképp volt.
Hullám is úgy zúg ott mint régen,
őzek ugrálnak nagy ívben,
estharang hangzik a sötétben
's hegyek tükröznek a vízben.
De a ház előtt, ahol régen
anyám várt ott rám, most láttam
idegenek mozogtak a fényben;
Nagyon fájt, mert ezt nem vártam.
Mintha hullám is azt mondaná:
„Menj, menj, 's vissza, soha ne térj!
Kit szerettél, az rég elment már
's ide többé vissza nem tér.”
Fordította Mucsi Antal