égő napkorong
keleten emelkedik
ébred a falu
***
szomorú fűzfa
kanyargós Tiszapartján
halász búcsut int
***
kidobott hálót
lassan húzza csónakba
tele reménnyel
***
sáros átjáró
kis kápolnába vezet
tiszta szándékkal
***
frissen virágzó
muskátlis ablakai
mosollyal várnak
***
nyitott ajtaja
mindig hívón integet
ember gyere be
***
meghitt harangszó
mindenkit hangossan hív
esti imára
18 hozzászólás
Kedves Tóni!
A Te haikudat igazán szívesen olvasom mindig. Egy témára – hétféle… Remekeltél ismét, Te leszel a haiku-királya.
Gratulálok: Kata
Kedves Kata!
Világéletemben egy egyszerű ember voltam, nem állna nekem jó a király szerepe, és biztossan nem is érezném jól magamat. Én nem szeretnék az első sorban állni, és pontossan most a szombaton volt az aargaui tekebajnogság záróestje, és mondhatnám eléggé zavarban éreztem magam az első helyen mint 2010-es év első helyezett, aranyérmes győztesse. Én nagyon boldog vagyok egy szürke kis egér szerepével, mert nem a személyemmel, hanem az írásaimmal akarok az embereknek örömet szerezni. Attol eltekintve jól esik az elismerő szavaidat olvasni, ezek adnak erőt, hohy mégiscsak érdekel valakit, amit írok. Mindezt nagyon szépen köszönöm.
üdv Tóni
Nos, Tóni, most például nem a személyeddel (mivel személyesen nem ismerjük egymást), hanem ezzel az írásoddal szereztél örömöt – nekem biztosan, mert nagyon jól sikerült haiku-csokor!
Kedves Tóni!
Megjelent előttem az egész emléksorod, és melegséggel töltött el.
Köszönöm, hogy ilyen szép haikukat írsz!!!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Ennek a sorozatomnak van még két folytatása, mert azt hiszem, mennél időssebb lesz az ember, az emlékei mindig jobban és jobban szaporodnak. Néha egy apró mozzanat az életben, egy rég elfeledt emléket idéz fel az emberben. Az egyedüli ami néha elszomorit, miért nem tudok több gondot forditani arra amit írok. Sokszor úgy vagyok vele, ha már megírtam, nem is nagyon érdekel. Szerte szét vannak a gépemben mindenféle írások, néha talán valamelyiket tovább is tart megkeresni, minha újbol megírnám.
Mindenféleképpen nagy örömet adsz mindig a megértő hozzászólásaiddal, és pontossan ez az a hajtó erő, amire szkségem van. Köszönöm.
üdv Tóni
Kedves Kata!
Akkor sikerült az, amit szerettem volna, bocsánat, egy kicsit magamra is vettemm…
üdv Tóni
Tóni, ez olyan szép, hogy látni vélem azt a szép kis falut. Gratulálok!
Jó lenne mindenki életében egy hely, ahol tiszta lélekkel tudnánk élni és imádkozni…
Kedves Laura!
Mint ahogy Szusinak írtam, ma már majdnem semmi sem az otthon ami volt. Még egy van ami otthon ugyanúgy megmaradt, az a kis kápolna a belvárosi temetőben. A mi szülőházunk ott volt egy saroknyira hozzá, aminek a harangját, napnta többször is hallotuk. és ez az a harangszó, amely a Haiku utolsó versszakában itt is felcsendül.
Tudod már Gárdonyi Géza is leírta:
"A fecske nem ember, mégis visszavágyik a szülőföldére. Ha nem vágyakozna, nem térne vissza. Az ember is csak egy helyen van otthon, másutt mindenütt idegen."
…és az is marad…
üdv Tóni
Kedves Szusi!
Sajnos, ezt már én is csak emlékeimben láthatom, mert ma már semmi sem úgy néz ki mint akkor. A Tiszapart egyes részein, amelyeket mint gyerek jól ismertem, még egy-egy pillanatra feltudom eleveniteni a multat, de a falú már rég nem falú, sőt ma már nem is szép. A mult évbeli szabadságon, benn a központban üldögéltem, és elmerengtem azon, ülhetnék talán akármelyik város központjában, úgy az emberek mint az épűletek, a templom, és a városházán kivül, mind olyan ismeretlenek. Alfred Polgár idézetével élve:
"Az idegen nem vált othonoddá, de az otthonodban idegenné váltál."
…igen, az én választott sorsom, kegyetlen iróniája…
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon szépek a háromsorosaid!
Tele vannak melegséggel, szeretettel.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
"Az otthoni emlékek" sorozatban, három ilyen hét Haikus verset írtam. amit majd laza sorrendben fel is fogok tenni. Mindhárom egy tiszaparti gyerek emlékei, arra, az akkor annyira útált, de az idővel gyönyörű emlékekre megszépült, de ma már hiába keresett, de sehol sem talált, otthonra. Hihetettlen, hogy idővel még egy sáros falusi átjáró is mennyire meg tud szépülni, egy boldog ember emlékeiben. Mert mint ahogy Johann Nesztroy is leírta:
"Az a valoban boldogtalan ember, aki a szivének üres falait, még az emlékek szines képeivel sem tudja feldisziteni."
…nállam sürün kicsik a falak …
Üdv Tóni
Elolvastam a haiku lényegét, melyre egyik hsz.-edben felhívtad a figyelmet.
Így megállapíthatom, hogy mind nagyszerűen sikerült.
Az összes kritériumnak megfelelnek.
Azt hiszem, ez a Te igazi műfajod…
Kedves Irén!
Igen, azt amit ott írtam, az az eredet, a keleti Haikukra vonatkozott, habár elég sok nyugati Haiku is lett írva, és is írtam már, de ha lehet maradok inkább az eredeti formánál.
Én elismerem, nagyon szeretem a Haikut, habár, bocsánat az összehasonlitáshoz, mint minden nem elvárt eredménynek, én is véletlen "áldozat" lettem. Egy másfél éve, itt az oldalon többen figyelmeztettek arra, hogy a verseim sorai nagyon hosszúak. Közben itt az oldalon akkor is megjelent egy-egy Haiku. Nem tudtam belőlük semmit sem kiérteni, és utánna néztem a Netben, a Haiku történelmére és szabályaira. Az az ötletem jött, ezt kell gyakorolnom, és akkor leszokok a hosszú sorokrol. El is kezdtem, sokat írtam, még többet javitottak, tanultam, mig végül is a versem sorai nem lettek sokkal rövidebbek, de a Haikuim jobbak. Mig végül meg is szerettem őket,
Köszönöm a véleményedet,és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon sokat fejlődtél, mióta nem olvastalak! Ennek igazán örülök. 🙂
A 3. és 4. versszak kifejezetten tetszett – ötletesek a többihez képest. Az egész versben viszont nem igazán éreztem az egységet, kicsit döcögős volt. De ez legyen az én bajom! Tudod, milyen vagyok. 🙂
Köszönöm a hangulatot!
medve
Kedves Medve!
Annak, hogy ma itt vagyok a Haikukkal, azt neked is köszönhetem. Te voltál az első, aki ráhajtott arra, hogy nem csak a szótagszám fontos, hanem hogy a harmadik sor sokáig kongjon az olvasó fülében. Azóta sokat olvastam, és tanultam is, de tudom, még mindig csak egy kezdő vagyok. Igazad van az egység egy kicsit döcög, már egy kis sor korektur is a Haikuk egymásután való írásában, azt hiszem sokat segitett volna az egységen. Köszönöm véleményedet, és a követni való tanácsodat.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon szép, "láttató" haikufűzért írtál.
Szeretettel
mesako
Kedves Mesako!
Érdekes az emberi természet. Amikor öregszik, az ötperccel előbbit elfelejti, de az ötven évvel előbbit egyszerre tisztán látja maga előtt.
Azt hiszem, ha sokan nem is akarják beismerni, ez a legjeletősseb, és a legbiztossabb jele az öregedésnek.
Köszönöm, hogy olvastál és tetszett is
üdv Tóni