a temetőben
sírok között kóborlok
essős emlék ver
***
üres sírgödrök
friss föld hívó illata
hív engem haza
***
egy fa tetején
vadgalamb üldőgél
halkan turbékol
***
egy új sírnál
mindenkitöl elhagyva
párját siratja
***
virággal tömött
frissen betemetett sírt
könny nélkül nézi
***
hold lassan feljön
az emlékek kitörnek
sírni már nem tud
***
szomorú fűzfán
ötven közös év után
egyedül maradt
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Ugye nem halt meg a szeretted?
Nagyon mélyen megírt alkotás!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Nem, ezek a Haikuk csak egy mélyponti pillanat szülöttjei.
Köszönöm látogatásodat, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Akkor nyugodt vagyok.
A mélypontot gyönyörűen tudod kifejteni, ebben hasonlóak vagyunk.
Üdv:
Nairi
Kedves Nairi!
Tudod amit az ember átél, azt ha nem is olyan szépen, de könnyebben, és főleg őszinténben le tudja írni, mint a képzeletet.
Sokan ezt elfeledik írás közben.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Bármilyen borongós és szomorú a történet, amiről szól, de a verses haikud gyönyörű. Szívből gratulálok a szép gondolataidhoz, amiket beleszőttél.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Te már ísmersz annyira, mert tudod hol voltam, és hol vagyok. Nem bántam meg, amit eggyesek nagy hangon, (itt nagy betükkel) ráakartak venni arra, hogy kicsit romantikussabban írjak, az írásaim, nagyon élethűek, az pedig nem érdekel senkit, a valóság, a mindennapi élet. Akkor is azt montam amit ma,(lehet, hogy az egyik-másik azok közül is elolvassák, akik akkor ezt tanácsolták) én nem azért kezdtem el írni, hogy meséket írjak, én szeretném a mindennapi életet versformában az olvasók elé vinni. Tudom, ez nem egy hálás feladat, nem fognak örjöngve dicsérni, de talán ez is egy formája a prózában leírt Kedves ismerősöm…3 cimű írásomben leírt büntetésemnek.
Örülök, mint mindig ha olvasol, és
üdv Tóni