Hét Haiku, de egy vers is…36

Kedves Lyza!
Annyi minden van körülöttünk, amit mi emberek olyan természetessen veszünk, hogy itt van, pedig a valóságban, talán semmi sem természetes, csak mert mi úgy szoktuk meg azért vesszük annak. Egy kis vicc vezetett ehhez a Haikuhoz: A tanitó megkérdezte Pistikét, mi a legjelentösseb tulajdonsága a sónak, A só, – felelte Pistike, mindent elront, amiböl hiányzik. Én pedig azt mondom, a só olyan mint egy nő az életünkben. Ő az életünkben nem minden, de nélküle minden, semmi. És ebböl a szempontbol nézve, kétféle férfi, van a viágon: Az egyik bevallja őszintén, a másik hazudik.
Köszönöm a köránreggeli hozzászólásodat, örülök, hogy egy meglepetésre, (csak sajnos néha negatívra is) még jó vagyok,
üdv Tóni

Kedves Szusi!
Látod, nekem ez a hozzászólás többet ér mint két oldalas dicsérő levél a Haikumhoz. Ez azt jelenti sikerült ezekkel a mindennapi dolgokkal megértetni az olvasóval, mit is akarok egyáltalán mondani. A sokéves munkám megtanitott arra, sokkal nagyabb hasznot tud valaki abbol a helyzetböl profitálni, amelyiknél ő maga jön rá a lényegre, mint amikor valaki, mint egy túlokos, megadja a számára a megoldást, ami néha, nagyon is falsul van felfogva.
Igen, azt akartam leírni, hogy az ember az életében mennyi minden kicsinységet észre sem vesz, és ha igen, akkor sem ad neki semmi jelentőséget, és sokszor már csak amikor késő, akkor veszi észre. Mint nállam is, az egész vacsora sem ízlett, habár egy kicsinységen kivül megvolt mindenem. Csak a bolt volt már becsukva.
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni

Kedves Nairi!
Igen, ezzel a sóval azt akartam kifejezni, hogy sokszor a számunkka, egy mindennapi megsazokot, és teljessen természetets dolog, is milyen fontossággal tud birni az életünkben. Néha amikor minden stimmel, mindem negvan, egy egyszerű, már annyiszor kimondott szónak, is milyen jelentősége lehet, ha hiányzik.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni