egy fa oldalán
kis csigaházat láttam
felfelé kúszott
***
első gondolat
egy gyerek mozdulata
lelököm vissza
***
a csigát nézve
magam életét láttam
az ő házában
***
én is évekig
kapaszkodtam felfelé
sors visszalökött
***
sértve megbántva
hetekig az odúmból
már ki sem bújtam
***
újra indulok
fájóan hív a haza
lila akáca
***
a szőke Tiszát
szomorú fűzfáival
még egyszer látni
14 hozzászólás
Tóni, ez nagyon szép. Kicsit meg is hatódtam.
Kedves Tóni!
Nekem az jutott eszembe sok ember él csigaházban.Ha neki úgy jó tegye.
Sokan kapaszkodnak felfelé,van akit visszalök a sors.A legrosszabb ha az ember felfelé
kapaszkodik, de lefelé tapos.Ilyenkor jó igazán a természetbe menni.Csigát nézni,
madarakat hallgatni.Tudom, Te nem taposol lefelé.Ismertem olyan embert aki kiesett a prixisből, de tönkretette magát ebben segítettek is neki (gondolom én) meghalt.
Azóta nem akarok kapaszkodni felfelé.A lila akácról és a szőke Tiszáról kellemes emlékeim
vannak.Tóni nekem a verseid egyfajta tanulási forma ami az élethez szükséges.
Elég rendhagyó és formabontó a reakcióm a versedre, de ez jutott eszembe.
A természeti képek nekem nagyon szépek. Szerintem ez egy nagyon jó vers.
Üdv:Ági
Kedves Tóni!
Ugyan minek írtam ezt neked.Csak hergelem magam, lehet téged is.
Pedig nem akartam.Én is csigaházban élek.Siralmas mit írtam.
Lehet szabadságolom magam.Hátra nézek nem előre.
Feltettem egy cikket gyilkos szavak a címe ami magyarázatot adhat,
erre a deformált reagálásomra.
Üdv:Ági
Kedves Szusi!
Igen, az én életem egy csigaházben foglalva. Sokat kapaszkodtam, úgy a szakmai megvalósulásban, mint a magyarságom elismerésében, de mindketőnél akadt valaki, aki visszalökött. Ha elolvasod a két, már régebben feltett versemet, Amikor, és Utolsó utam, cimmel, és majd amit holnap felteszek, amely az is már egy "régi" versem, Én nem annak születtem, cimmel, akkor lehet, hogy jobban megértesz.
Köszönöm, hogy olvsatál, és jólesett amit írtál.
üdv Tóni
Kedves Ági!
ne legyen lelkiismeret furdalásodért amit írtál, én az ilyen hozzászólássoknak sokkal több értéket tudak adni, mint annak amikor azt írja valaki: Szép ver tetszett. Mi tettszett? Ahogy írtam, amit írtam, a rimek, a téma, a természeti, vagy a költői képek? Ott minez egy örökös relytély marad. A te válaszod megadta azt bizonyságot, hogy elgondolkodtál rajta. És mindeen versemnek ez az egyedüli célja, Hogy az olvasó elgondolkodjon rajta, és a véleményét meg is írja, Te pontossan ezt tetted, akkor mi okom volna a haragra, vagy sértődöttségre?
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Egy csigaházba rejted a honvágyat, a bánatokat…:) Nem lep meg, mert a természettel tudjuk leginkább kifejezni érzéseinket, fájdalmainkat. Bizony most az érzem, ismerem a "csigát" egy csöppet. 🙂 Sőt, akár én is lehetnék, mert épp itt lakom a szőke Tisza partján, s gyakorta éreztem magam csigának. :))
Szerettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Fenn van itt egy régebbi versem is, Aki a Tisza vizét itta, cimmel, igen annak az embernek vágyik a szíve mindig oda vissza. A csigaházban pedig a saját életemben kapott visszarúgásokkkal foglalkoztam, amelyeket Szusinak írt válaszomban, már több versben is leírtam, mint a ma feltett versemben is.
Köszönöm,hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza.Ha lehetséges, látogasd megszülőhelyed,
pihenj meg a Tisza parton a szomorú fűz árnyékában, meglátod boldogságra lelsz.
A csiga sztorival kapcsolatban, csak annyit jegyeznék meg, hogy ezzel mindannyian
így vagyunk.Mászunk, leesünk aztán újra kezdjük hisz a csiga sem adja fel.
Ha nem születtünk "Gerófnak" ezüst csörgővel a kezünkbe, ez így természetes.
Üdv Mária
Kedves Tóni!
Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza.Ha lehetséges, látogasd megszülőhelyed,
pihenj meg a Tisza parton a szomorú fűz árnyékában, meglátod boldogságra lelsz.
A csiga sztorival kapcsolatban, csak annyit jegyeznék meg, hogy ezzel mindannyian
így vagyunk.Mászunk, leesünk aztán újra kezdjük hisz a csiga sem adja fel.
Ha nem születtünk "Gerófnak" ezüst csörgővel a kezünkbe, ez így természetes.
Üdv Mária
Kedves Mária!
Nem is a szakmai, a mindennapi élet visszacsúszása az ami fáj, ez a mindennapi élet harcához tartozik, hanam a magyarságom nem elismerése. Évekig tart amig ismét visszakapom az önbizalmamat, és valóban azóta vagyok az elismerésével megelégedve. amióta itt vagyok az oldalon. Azelött nem egyszer kellet hallanom azt, amikor bevalottam őszintén, hogy Óbecsei vagyok: Á, én azt hittem ön igazi magyar. Majd tiz évig szegedinek mondtam magam mindenhol, a külső helyzet javult, de a hazugságon nem tudtam elviselni a multamrol. Egyszer, kétszer az elejében megpróbálták itt is, sőt egyszer még a magyar nyelv "teroristájának" is neveztek.
Mint az, Ez vagyok én, versemben is írtam, mindig a magyarságáért harcoló magyarbol, egy nyugodt svájci polgár lett, csak néha még a mult meglátogat.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Ez mennyire igaz!!!!!!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Hát muszaj, hogy igaz legyen, hisz az élet írja, én csak az élet napszámossa vagyok, aki a munkát elvégzi: Leírja…
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Megható ragaszkodás a szülőföldhöz…
oni, igazi magyar vagy!!!!…Gratulálok! Lyza
Kedves Lyza!
Köszönöm a gratulációdat, és szivessen is elfogadom, mert aznélkül, hogy panaszkodásnak vennéd, de sokat megszenvedtem ezért az érzésért, és néha még többett a kimutatásáért.
Habár én csak egy idegenben született, és élő magyar vagyok, de Pósa Lajos is azt írta:
Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
Köszönöm, hogy olvastál, és írtál is,
üdv Tóni