két hosszú utca
keresztben találkoznak
az utcasarkon
***
sok ember elmegy
mindenki nagyon siet
csak egy ember áll
***
mindenfelé néz
talán jön egy ismerős
ki szólna hozzá
***
a tömeg között
ő mindig arra gondol
egyedül vagyok
***
elfáradt lábbal
most hazafelé indul
ma sem sikerült
***
csak egy szót kérne
ami csak neki szólna
de senki sem szól
***
sok utcasarkán
hány magányos ember áll
egy szóra várva
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Huh, ez nagyon ütős!
Kiváló alkotás!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Ez is mindennapi eset, de már olyan természetes, hogy sokan meg sem látják. De ha nyitott szemmel, és főleg érdeklődéssel az emberek íránt, akkor meglátod. Tudod, ez az én témaköröm, és ha nem is felel meg mind egy tökéletes keleti Haikunak, de minden változik, és miért is ne legyen nekünk, nyugatiaknak is Haikunk.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Mint haikuk kifejezőek, Kedves Toni…de a hangulatuk!….
Szeretettel üdv: Lyza
Kedves Lyza!
Én már többször írtam, úgylátszik az Isten engem nem azért teremtett, hogy szép elmerengő, jó hangulatú verseket írjak. Ezt meghagyom azoknak, akik ezt jobban és szebben tudják megírni. Én az egyszerű emberekt figyelem, amit még drasztikussabban meglátsz a mai Haikumban, Ez is olyan tény amit mindenki lát, sőt még sokan mérgelődnek is, miért most megy valahova amikor a villamos tele van emberekkel, de nem veszik észre, hogy az az ember nem valahova megy, hanem azét megy a tömött villamosban, mert csak itt van lehetősége egy másik emberi test melegét megérezni.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Igen Tóni, gyakran előfordul, hogy sokan csak egy jó szóra várnak. A magányosság ebben a túlzsúfolt világban különösen fájdalmas lehet.
Kedves Szusi!
És ha még hallanád, milyen fájdalmas és megható köszönetet mondanak már ezért is, hogy szóltál hozzá. Úgyanis egy olyan alkalommal, amikor godoltam ő is egy magányos várakozó, megszolitottam már egy párszor, egy banális kérdéssel: Mondja, jó ember, tudnék valamivel segiteni? Már segitett is, – mondta, már azzal is hogy szólt hozzám. Beszédbe egyeledtünk, és ő mesélte sz szerinnt: Azért is jövök ide ki mindennap, mert otthon egyedül vagyok, és remélem, talán elbeszélgethetek valakivel,
…mert aki nevet, azzal együtt nevet a világ. Aki sír, az egyedül sír…
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni