mint öreg fűzfa
állok a Tisza parton
térdig a vízben
***
öreg lábaim
hullámok simogatják
szó nélkül állok
***
süppedő homok
mintha fogni akarna
itt van a hazád
***
egy halk csobbanás
ezüst csillog a vízen
csuka vadászik
***
szomorú fűzfa
ága vízig lehajol
a szomját oltja
***
Tisza vízéből
aki egyszer is ivott
mindig vissza vágy
***
víz derékig ér
az emlékek lenyomtak
maradni vágyom
4 hozzászólás
Szépen írtad le az érzést Tóni.
Kedves Szusi!
Nem volt egyszerű. Először csak úgy belementem a vízbe, a gondolatok ott a vízben jöttek. Ki kellett mennem, szencsére egy notizblock és egy cerúza mindig van a közelben, behoztam magammal, és aztán már egyszerű volt. Csak le kellett írnom, amit éreztem.
…a végén ez lett belőle…
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Elhiszem minden szavát versednek kedves Tóni. Mi az hogy hiszem! Érzem és értem.
Ölellek: Egy tiszaparti lány :)))
Kedves Pipacs!
Először írtam valamit a vízben állva. Most beleállok a lavórba, öntök bele egy kis vizet, elképzelem a lógó fűzfa ágakat, és már a Tiszán is vagyok.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni