ma napkeltekor
itt is a rétbe mentem
hajtott valami
***
már régen eltűnt
az aranysárga repce
üvegbe zárták
***
a napraforgó
szomorúan bólintgat
silóba kerül
***
zöld kukoricán
csövek már rég nem nőnek
gáz lesz belőle
***
üveg házakban
íztelen földieper
az ősz közepén
***
az egész ugar
csak ipari termelés
föld, mi lesz veled
***
minden változik
egyedül a változás
marad örökös
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Fájdalmat érzek versedből, a föld iránti aggódást. Szépen sorokba öntötted.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
sajnos, de valóban így van. Eddig nem sokat tudtan írni, ugyanis mindkét szememet mőteni kellett, most már megtörtént az is, mindkét mőtéten átestem, az utolsón tegnapelőtt, még friss minden, és nagyon korlátozott az időm a gép előtt.
Annak ellenére köszönöm, hogy írtál, és kötelességemnek érzem válaszoni is rá.
üdv Tóni