Az erkélyen muskátlit öntöz a Nap
szárba szökken a sok feladat,
noteszba karistolt látens vágyak,
dőlnek a megvalósításnak.
Felveszi tavaszi dzsekijét a Dzsinn,
kit feldörzsölt álmából Ego-Aladdin,
s a metró-kocsiban sóhajnyi hely.
A áruház-polcon tüsszent a tej.
Többféle pogácsát dekára kér
egy pult előtt a főnővér,
míg vénasszony szemezi áruját,
a piacra öltve álruhát.
Az aluljárós énekes
ma is azt játssza, érdekes,
amit tegnap és azelőtt.
Nem tart alkotó-pihenőt…
Hétköznapima
By Horváth Éva
2 hozzászólás
Kedves Éva!
Érdekes gondolatokat kötöttél csokorba. Tetszik a versed, bár az első sorban valahogy nem illik össze az, hogy a Nap öntözi a muskátlit! ritkán fordulhat elő ilyesmi. Jó, költői szabadság. De a vers címén változtathatnál. Lehetne Hétköznapi ima, vagy Hétközap – ima.
Ettől függetlenül tetszik a versed.
Szeretettel: Kata
Kedves Éva!
A képek… a megszemélyesítés… a hasonlat… Mind-mind szép és jó és a vers is nagyon tetszik. Örülök, hogy olvashattam!
A.í.: Faddi Tamás