Lassan feladom, kincsem
Talán sosem fogsz megérkezni
Hiába hívlak, nincsen
Szív, ami azt mondja, elég ennyi
S bár lassan feladom, szívem,
Mégis örökre téged várlak
Mindenem a tiéd lenne ingyen
Ha a távolban csak érkezni látlak
Mégis, ha lassan feladom, édes,
Egy puha fészek mindig lesz neked
Téged karom s lelkem is csak ölelni képes
Ha magad meleg földemben elveted
Légy sudár nyárfa, virágzó tavasz
Illatos nárcisz, orgona, fenyő,
Vegyél el engem, bennem kihajthatsz
Mint szeretetem mi érted égbe nő.
7 hozzászólás
Szép gondlatokkal fogalmaztad meg, hogyan várod a szerelmed érkezését.
Kívánom, hogy mielőbb ölelhesd!
Szeretettel: Éva
Hű, kedves Éva, ez nagyon nem a szerelmemnek szól 🙂 de ettől szép ez, mindenki úgy értelmezi ahogy akarja. Köszönöm, hogy olvastad, és írtál néhány szót!
Szeretettel Miléna
A záró rész különösen jó! Üdvözlettel! santiago
Örülök hogy tetszik!
Üdv Miléna 🙂
Kedves Milena!
Nagyon tetszett a versed!
´Fájóan csengenek a sorok:´lassan feladom´.
Mégsem birod teljessen feladni,az érzések,az emlékek
nagyon erösek!
“Téged karom s lelkem is csak ölelni képes
Ha magad meleg földemben elveted”
Csodaszép kép,hasonlat!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm, Sailor, örülök hogy tetszik!
Szeretettel Miléna
Nagyon szép vers!
deb