Hideg tél van a szívemben.
Indulatos, vad szél fütyül.
Ordít a lélek, míg a test csak ül,
Mit sem tudva magáról.
Ilyen hát az emésztő pokol.
Elveszett egy apró pillanat.
Harmadik szemem lázasan kutat,
Ám hiába űzi, elhal az emlék.
Ahogy szertefoszlik, sikolya széttép,
Mert belőlem szakadt ki valami.
Nehéz elhinni. Minden perc véges.
Felfogni végre: mi hát az élet?
Küszködünk csupán e halandók világán,
Teendőnk, túlélni a fontosak hiányát,
S tán türelmünk egyszer gyümölcsözni kezd.
2 hozzászólás
Kedves Hajnal!
A hiány bizony sokszor tud fájni. Elveszíteni valakit a legfájdalmasabb dolog, ez az egy visszafordíthatatlan. "a harmadik szemem lázasan kutat" remek kifejezés.
szeretettel-panka
Köszönöm szépen 🙂 Igyekszem tovább építeni a szókincsem, hogy még több kifejezés ragadja majd meg a figyelmeteket 😉