Hiányzik érintésed,
hiányzik minden szavad,
hiányzik ölelésed,
hiányzik csókod dala,
hiányzik minden perc,
mit veled töltöttem!
Hiányzol!
Hiányzik minden,
minden mi veled volt,
hiányzik a hang ami a csend volt.
Hiányzik a dal ami a szíved volt.
Hiányzik a kar, amely átölelt
és hiányzik minden miben hittem.
Hiányzol!
Miért nem szabad kiáltanom?
Most így magamnak mit árthatok?
Hiányzol, ez okozza bánatom.
Hiányzol! De én még csodát várok.
Hiányzol!
Üvölt és tombol bennem minden.
Hiányzol ez az egy amiben hiszek.
Hiányzol és nem, nem vagy pótolható!
Hiányzol!
Kínos csend lett hirtelen.
Nem lelek már rímeket.
Valami nyomja a szívemet,
elvitted egyetlen kincsemet
és még így is; hiányzol.
1 hozzászólás
Jajj gyönyörűűűszép!!! Igaz érzelmek ihlették?? Nagyon tetszik,pláne ezek a sorok fogtak meg nagyon: " hiányzik a hang ami a csend volt.
Hiányzik a dal ami a szíved volt."
"Hiányzol! De én még csodát várok.
Hiányzol!
Üvölt és tombol bennem minden.
Hiányzol ez az egy amiben hiszek "
Áhh de hát komolyan egyszerűen csodálatosan szép vers!!!!!!!!!! Minden sora igaz,pontosan ez a hiány!!!