Hittem, hogy hiányod majd
szépen, lassan megszokom.
Ólomlábakon járó idő elhalad,
s tudom jól az űr létemben
nélküled mindig ott marad.
Hitem mára végleg elhagyott,
szívem sebéből vöröslő vérem
még most is érted szivárog,
tudatom háborog, s hangtalan
hiába kiálltok: elhagyott!
Rúgom úton a vétlen kavicsot,
ez fájjon, ne hatalmas hiányod,
ami fekete-lyuk lelkemen, mely
tágul s befal minden értelmet.
Mélyébe szippant, megdagaszt,
s tehetetlenül darabokra tép.
Gyötrelmek gyöngyöznek arcomon,
halál színt lehelnek szemre, szürkeség.
Zavartságom túl nő rajtam, s elszédít,
valóság vagy képzelet, hol az igazság?
Téboly szele felém tart. Félek!
10 hozzászólás
Kirajzolódik versedből a kín, a bizonytalanság, minden összezavarodni látszik ott belül. Jól érzékelted , Tünde. Jó vers!
Szeretettel:Marietta
Marietta!
Inkább csak szomorú…
Szeretettel láttalak: Tünde
"Hittem… Félek…" Hatalmas az akarat, a feledni tudásra. Ilyen az ember, amikor kavicsokat rugdos. Ismerem az érzést, nagyon jól adtad át, Tünde. Jó képek, érezhető sajgó fájdalom, tehetetlenség, és szomorúság ballag a sorokban.
Mégis ott a bizonytalanság, a végén…
pipacs
Köszönöm kedves Pipacs, hogy olvastál…
Szeretettel láttalak: Tünde
Drága Tünde!
Az egyik legmélyebb érzés, amikor egy szeretett ember hiányát érezzük. Remekül megfogalmaztad és versbe öntötted ezt a fájdalmat. Az idő ilyenkor a legjobb barát, ám de csak addig, míg megint nem gondolsz rá… 🙁
szeretettel-panka
Drága Pankám!
Igaz régebbi írásom, de gondoltam, talán megérint egy-két embert…
Szeretettel ölellek: Tünde
Kedves Tünde!
A hiányt megszokni, a hitet elhagyni, bizony fájdalmas dolog. Ez a fájdalom nemcsak végigvonul a versben, hanem erősen ki is érződik,és szomorúvá tesz alkotót és olvasót. Nem csoda, ha félelem lesz a vége. A vers tetszik. A versből eredő érzések sebeznek.
Szeretettel:
Millali
Drága Millali!
A sebekből eredt ez a pár gondolat…
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves zuzmara!
Hát igen… valakinek pótolhatatlan hiánya!
Nagyon szép verset írtál róla, gratula!
Néha van olyan, hogy régi,
Az ember mégis sokszor újra éli…
Köszönöm Dóra, hogy olvastál!
Szeretettel láttalak. Tünde