Megkel a kenyér
felfrissül a vér
készen már a híd
megdobban a szív.
Puha a kenyér
hív a szenvedély
selymes puha ágy
nyílik a virág.
Szikkad a kenyér
kérges a tenyér
csalfa a szerető
nincs pihenő.
Hosszú még a híd
fárad már a szív
mély a szakadék
integet feléd.
Száraz a kenyér
korhad a pillér
törékeny a híd
elhalkul a szív.
Népes temető
ékes szemfedő
leszakad a híd
elnémul a szív.
6 hozzászólás
Szép vers a születéstől a halálig. Egy kenyér, egy híd, nagyon tetszett.
Üdv: József
Ha szeretnéd, elküldöm neked a megzenésített változatát.
Üdv.
Edit
Persze, nagyon szeretném, köszönöm.
Üdv: József
Kedves Edit!
Nagyon szép ez a versed is!
A zenés változat linkjét ide is bemásolom:)
http://ablakban.freeblog.hu/search/hidak
Szeretettel: Falevél
Köszönöm falevél!
Ilyen az életünk, mint a híd, mint a kenyér. Megszikkad, elkorhad… Nekem nagyon tetszik a ritmikája és a rímek. Hozzám ez áll közel. Köszönöm, hogy olvashattam.
H.M.