Fáj a némaság, fejemben betűid
Kalapácsütésként zakatolnak,
Én hiszem, mi mind hisszük, hogy
Lesznek még új szavaid holnap.
Lenniük kell, mert nélkülük ajkunkra
Fagynak saját keserves szavaink,
Vele ajkunkra fagy a tegnap, a ma,
S jégbörtönbe zárod álmaink.
Tépd le láncaid, szaggasd szét ezer
Darabra őket, hogy élhess újra,
Támadj fel hamvaidból, írj, alkoss,
És tégy pontot a keserves múltra!
11 hozzászólás
Jó újra hallani a hangod:-) Versed több, mint himnusz. Erős, már-már követelődző, és nagyon jó!
Baráti üdv.:-)))
Köszönöm véleményed artur!
És igen, követelődzöm…!!
barátilag
leslie
Nagyszerű vers, Leslie!
Kedves leslie!
Szívemből szóltál!
Őszintén bízom benne, hogy sikerül "leszaggatnia a láncokat" és "újra élni fog"!!!
…mert nem lehet másként…
Nem tudom, hogy olvassa-e, de érezni biztosan érzi!
Nagyon szép versedhez gratulálok!
Gy.
szia!
Mindannyiunk szívében ott van és "ajánlom", hogy olvassa! :))
Köszönöm az olvasást (is)!
üdv.
les.
Nagyon-nagyon tetszik!!
Kemény és szép vers.
…mert kell.
Örömmel olvastalak.
Ez a vers egyszerűen gyönyörű! Gratulálok, leslie: C.
sziasztok!
köszönöm az olvasást és a véleményeket!
Remélem együtt fel tudjuk ébreszteni őt, ha akarjuk!
üdv.
les.
Tessék, most itt ülök és bőgök, a könnyeimtől nem is látok, de azt tudom, hogy nagyon szeretlek benneteket!
Köszönöm, szívből, igazán!
Hanga
Nagyon nagyon jó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Ölelésem:Kriszti
Egyetértek. Jó vers, szép gondolat.