Hintázik a kedves,
röppenő
gyönge nő.
Szempillája nedves,
ha szellő
szembe jő.
Csillogtatja napfény
tincseit,
kincseit.
Ő szívemben szent lény,
ott lakik,
bent lakik.
Hullámzó telt keble
partot ért,
partot ért.
Benne mély szerelme
engem kért,
engem kért.
Hintáját lendítse
a karom,
a karom.
Ölembe repítve
akarom,
akarom!
1 hozzászólás
Kedves vers Alberth, egyszerű, nagyszerű:-)
Szeretettel:Marietta