Elmés, tréfás, cinikus, ironikus "kompozíció", rímekbe szedett szenrjú/kyóka/bökvers, frappánsan beleszőtt szójátékokkal. Ezt a típusú verselést még humoros haikunak, ostoba versnek is nevezik, és az állatkák alkalmas terepet nyújtanak a bizonyos (nem) viszonyok kigúnyolására. Ügyesek.
Nem klasszikus haiku -ezt Te is tudod:-) -, a másik két altípusba sem tartozik, úgymint: észlelés haikuja, önismereti haiku. Amit Te írtál bökvers, mondhatjuk úgy is, hogy modern európai szenrjú, tréfás alkalmi vers, vagy ahogy írtam: bolond vers, szaknyelven kdzsóku. Basó is írt hasonlókat, folytatója Karai Szenrjú, akiről a műfajt is elnevezték. Aztán jövünk mi:-))), de ahogy a jó öreg Basó mondja:„Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak!”
Tudom én ,hogy nem klasszikusok ezek…Köszönöm ,hogy mindezt leírtad!Így legalább tudom ,hogy más is csinált már hasonlót, és van ilyen fajtája is.Mégegyszer köszönöm!!!
Gyakran szórakoztak a régi japánok szójátékokra épülő háromsorosok írásával, ahol az antropomorf állatok a főszereplők. Manapság világszerte rendeznek szenrjú-versenyeket. A szenrjúnál nem kötelező az évszakszó, a hasító szó (kigo), minél merészebb, meghökkentő, annál jobb:-) Sokan annyira belejönnek, hogy még a nevüket sem vállalják fel, de azt hiszem ez már a múlt 😀
…én egy egész arzenált vonultattam fel ebben a stílusban, "Állati ostobaságok" címen, /biztos, hogy ismered:-)))/ s azt hiszem, hogy még néhány példány bujkál a füzeteimben:-)
Kedves Pityu!
Csak így tovább, nekem nagyon tetszenek ezek a néhány soros sokat mondó, kis szösszenetek, versikék. Szóval továbbra is olvasni foglak! Üdvözlettel: Szilvi
11 hozzászólás
Szia Pityu! 🙂
Elmés, tréfás, cinikus, ironikus "kompozíció", rímekbe szedett szenrjú/kyóka/bökvers, frappánsan beleszőtt szójátékokkal. Ezt a típusú verselést még humoros haikunak, ostoba versnek is nevezik, és az állatkák alkalmas terepet nyújtanak a bizonyos (nem) viszonyok kigúnyolására. Ügyesek.
Köszi:-)
Emese
Szia!
Emese örülök ,hogy tetszik…bár egy másik oldalon ,már megkaptam ,hogy semmi köze a haiku-hoz…
De sebaj:)Az a lényeg ,hogy neked tetszik:)
Köszönöm!
Pityu
Nem klasszikus haiku -ezt Te is tudod:-) -, a másik két altípusba sem tartozik, úgymint: észlelés haikuja, önismereti haiku. Amit Te írtál bökvers, mondhatjuk úgy is, hogy modern európai szenrjú, tréfás alkalmi vers, vagy ahogy írtam: bolond vers, szaknyelven kdzsóku. Basó is írt hasonlókat, folytatója Karai Szenrjú, akiről a műfajt is elnevezték. Aztán jövünk mi:-))), de ahogy a jó öreg Basó mondja:„Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak!”
Tudom én ,hogy nem klasszikusok ezek…Köszönöm ,hogy mindezt leírtad!Így legalább tudom ,hogy más is csinált már hasonlót, és van ilyen fajtája is.Mégegyszer köszönöm!!!
Szeretettel:Pityu
Gyakran szórakoztak a régi japánok szójátékokra épülő háromsorosok írásával, ahol az antropomorf állatok a főszereplők. Manapság világszerte rendeznek szenrjú-versenyeket. A szenrjúnál nem kötelező az évszakszó, a hasító szó (kigo), minél merészebb, meghökkentő, annál jobb:-) Sokan annyira belejönnek, hogy még a nevüket sem vállalják fel, de azt hiszem ez már a múlt 😀
…én egy egész arzenált vonultattam fel ebben a stílusban, "Állati ostobaságok" címen, /biztos, hogy ismered:-)))/ s azt hiszem, hogy még néhány példány bujkál a füzeteimben:-)
Szeretettel
Emese
Szeretem a dilis szösszeneteidet:)
Bizony én már csak ilyen vagyok…
Köszi!
Kedves Pityu!
Régen olvastam már tőled. Szórakoztató. Tetszett.
Ági
Köszönöm szépen Ági!
Pityu
Kedves Pityu!
Csak így tovább, nekem nagyon tetszenek ezek a néhány soros sokat mondó, kis szösszenetek, versikék. Szóval továbbra is olvasni foglak! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Köszönöm szépen!
Üdv:Pityu