Hangtalan ének száll a sötétben
Árnyak lesik minden mozdulatom
De nem bántanak mégsem
Mint omló sziklaorom
Hull rám a nyomasztó érzés
Tudom jól nincs menekvés
Ajkaim néma sikolyra nyílnak
Él a remény, hogy hallja valaki
Lelkem felé a gyilkos nyilak
Nem tudok tovább itt maradni
Lassú keringő a Hold sötét felén
Nem akarom, hagyjatok békén!
A hideg ködben fekete madár száll
Szemeiben önmagam látom
A vén csuklyás is rám vár
Megyek s tovább nem váratom
A pokol kínzó tüze ég lelkemen
S víg tort ülök saját testemen
Karmaimba fogom fehér koponyám
Üres szemgödreimbe nézek, belemosolygok
Sötét humornak tartanám
Talán az is, de csak tovább bolyongok
Sétálok tovább, lépdelek a csendben
Belekacagok a Világ képébe, hisz minden rendben…
14 hozzászólás
elég sötét a versed, mármint ahogy lefested az érzéseidet
amúgy jo
Sajnos ilyen vagyok…
az nem baj
és miért sajnos?
Mert nem szeretek ilyen lenni…
akkor próbálj meg változtatni rajta
Azon vagyok….
mit teszel ennek érdekében?
🙂 Élvezem az élet szépségeit, és csak arra gondolok ami szép és csak arra figyelek. Tudod milyen jó sétálgatni a parton, figyelni az embereket, és rá-rácsodálkozni a világ apró csodáira?!
Igen tudom .
a parton én is szeretek sétálni .
az Ágival kiszoktunk menni este a mólóra “futni” de ott sétálunk, és nagyon szép 🙂
Amúgy jól teszed ,ha csak a szép dolgokat nézed 🙂
Az életben kellenek a szép dolgok,mert azok visznek előre minket.Még,ha fájnak is…Mert a jó dolgok is tudnak fájdalmasak lenni.Mindegy.Szóval ne csak a rosszat lássuk meg,még ha van is,hanem a jóra koncentráljunk!
szia.
tényleg sötét humor. Nagyon jól sikerült, igazán jó a csattanója.
Nola
Köszönöm szépen 🙂
Szia Bálint!
Van benne egy kis fekete humor.Az utolsó négy sor az jó kis befejezés.
Ági
Kedves Ági!
Köszönöm, hogy olvastál. Nos, őszintén megvallva, ez a vers egy nagy kedvencem, már ha lehet ilyet mondani. Valahogy sötéten-tréfás. 🙂