Valami elveszett már régen
Elhagyott pedig én azt sose kértem
Szív nélkül élni azt mondod szégyen?
Akkor menj és kérj egy szívet szépen!
Na ne mondd hogy nem ad neked senki!?
Csak egy kicsit tovább kéne menni
A kétségbeesés űzött mindig jobbról balra
De mondd józanul merre futnál te marha?
Most itt ülsz az érzéseid szélén,
Mondd miért nem hagynak már békén?
Mit akarnak még mindig tőled?
Hát legyen már elég belőled
Azt hiszed választja magának az ember
És jön majd az élet feléd mint a tenger
És majd lenyom mint friss utat a henger
És majd éles lesz benned a tompa fegyver
Csak megsebzed ki közelébe enged
Csak szeretni jön de melletted csak szenved
Csak hatalmas káoszt talál benned
Észre kéne már magadat venned!?
A türelem elfogyott az önzetlenség meghalt
Azt hiszed ez a vékony fal téged mégis megtart?
Pedig alig áll már a védelem
És mindent átjár a félelem,
Elvesztetted azt aki lenni tudtál?
Mondd ha bármerre lehetne te mégis merre futnál?
Jobb lenne maradni és békességet kapni
És akkor tán nem fognak a nagy fejedre szarni
Senki nem tartozik neked semmivel
Senki nem törődik már senkivel
Az önzetlenség az nem a te asztalod
A süket dumát azt most már hagyhatod
Csak hallgass mert senkit sem érdekel
A bűnös már mást nem is érdemel?!
Csak állj meg mert sosem érnek el,
De ha megvagy darabokra tépnek el…
Ki vagy te és mit hagyott benned
Az amit majd helyre kéne tenned?
De hol a helye annak mit senki sem vágyott?
Hol nyugszik kit senki sose bántott ?