Csillag-álom húz magával
Tévutaktól elsodor
Nincs hatalma a halálnak
Sem rajtam, sem sorsomon.
II.
Amikor a víz a földdel, föld az éggel összeborul, összeolvad, összég,
amikor a tenger elfő, gőzzé forr az óceán,
amikor a hegy behorpad, megfordul a mágnesesség, barlang mélye égig ér,
amikor a kő megcsordul és a szél üvegkemény
amikor a mecset, templom, zsinagóga és a tőzsde tudománya véget ér,
amikor a fa megindul, földbe nő az emberláb,
amikoe a látszat vászna kettényílik, a valós hív odaátról, akkor érek haza én.
7 hozzászólás
Kedves Laura!
Az életünk színpadád az utolsó fellépésben mindig a halál a rendező. Minnél habarabb megbarátkozunk vele, annál több örömmel tudjuk élvezni az életünket.
üdv Tóni
Kedves Tóni, "non omnis moriar" ! 🙂 Nem halunk meg mindenestül! Akár Jézusba veted a hited, akár Jehovába, Allahban vagy a lélekvándorlásba, ez a mag közös.
Kedves Laura!
Ighazad van. Én sem mondtam mást. Csak egy ember életével semmi sincs olyan sokáig jelen, mint a halál. A születésünk első pillanatában mellénk áll, és mindvégig mellettünk marad. És mégis milyen sokan vannak, akik nem akarnak megbarátkozni vele.
Az is igaz, hogy nem halunk meg mindenestöl, de hogy meddig "élünk" a halálunk után, az is attol függ, hogy hogy éltünk, mig éltünk. Mindenki az emlékek pillanatait, szavait, ő saját maga írja meg, addig amig élt. Liviu Rebreanu azt írta egyszer:
"Az élet csakis a szív által létezik, és szív nélkül az agy holt sejtek szánalmas halmaza marad."
… ez az amiben az én hiszek, a sziv hatalamában…
üdv. Tóni
Az elsőt máris "örökbe fogadtam". A második nekem túlkomplikált.
Kedves Laura, nem rossz a versed, de vitatható dolgokat állít – mást ne mondjak, a halálnak nincs hatalma…? Hajjaj, de mennyire van!
Kissé homályos a második rész. Amikor minden látszat, rendkívüliség, normális felborul, akkor vagyok otthon? Mert csak a rendkívülit szeretem?
Hát, hitvallásnak lehet…
:))))
Barátsággal Irén
Sziasztok 🙂
A második tényleg bonyolult, ha ma írnám, nem ilyen formába raknám, de akkor így jött ki. A lényege mindössze annyi, hogy ég és föld is összeszakadhat, az az anyagon túli valóságot, ahová tartozunk, nem érdekli 🙂 és így lehet az is, kedves Irén, hogy a halálnak (értsd széles értelemben: minden elmúlásnak, csökkenésnek, romlásnak) márpedig csak a testünkön lehet hatalma 🙂
Persze az hitvallás – és a hite mindenkinek szabad és szent.
Nekem meg pont a II. tetszik inkább, annak ellenére, hogy a felsorolásszerű verseket nagyrészt nem szeretem, de igazából azért nem, mert amiket mostanában olvastam, azokban nincs tartalom, csak a felsorolás tényével akarják növellni a vers értékét. Bár talán az "amikor"-ok nélkül is megállná a helyét a vers, így sem rossz, sőt! Nekem nagyon bejött és néhány képet irigylek is tőled, mint pl. "barlang mélye égig ér"!!! Tartalmileg nem elemzem, mert mindenkinek más a hitvallása, a vers tartalmához képest nekem is.