Bíborba öltözött a csend
maroknyi hűvösült honán,
átpillantott messze innen
hontalanul szült otthonán.
Szótlan volt, és mint idegen
remény, szívében reményült
vágyak vallatták a múltat,
azt a távoli, keményült
időt abban az elrejlő,
puszta akaratban, amit
űzött messzeségeken át,
mint a lét árnyas titkait.
Te bíbori tűnt pillanat!
Neked üzen a vétlen csend
sorsod néma valóságán,
mert ott messze ilyen a rend.
Ilyenné válik az élet,
az a ma még zord valóság,
mi felé int a végtelen,
s hív valami hasonlóság.
Hív a szó mint ígért való,
ami oltalmul küldetett,
csak remélj abban, mi igaz,
mi szíved felé vitetett!
4 hozzászólás
Kedves Zoltán!
A csend némasága a leghangosabb beszéd!
Keres,kutat a régi dolgok menetén,keresi azt a kiinduló
pontot,ahol a lét,mikor a lét született!
Egészen addig megy,még rá nem talál a miértek okára!
Nem mindenki hallja a csendet,mert sokszor nagyon hangos
Elénk tárja a tetteinket ,melyek kerülö utat tettek meg
messze elkerülve a jót!
Kedves sailor!
Valóban a csend némasága a leghangosabb beszéd,
amit nekünk értenünk kell kik írunk. Fontos a csend
ahhoz, hogy tudjunk elmélkedni magán a gondolatvilágon
mit igyekszünk szavakká szövettetni elegyítve azokat
mondatokká.
Gyönyörű verseidet olvasva Te jól érted a csend hangjait
versekké szövettetni! S mi az olvasóid örvendünk ezen
szívedből fogant írott szüleményeidnek.
Köszönöm, hogy írtál íly mélyrehatóan e verseimhez is
mit nem igen érdemlek, pont ezért mégegyszer köszönöm!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Te bíbori tűnt pillanat!
Neked üzen a vétlen csend
sorsod néma valóságán,
mert ott messze ilyen a rend. "
Csodás sorok!
Hallgatni,hallgatni kell mit mond a csend!
Nem könnyü elfogadni a rend-et magunkban,de talán
még nehezebb az nélkül élni!
Nagyon szép elmélkedés!
Szép estét:sailro
Kedves Zoltán!
Nagyon,nagyon becsüllöm írásaidat!
Rengeteg erö,hit,jóságot rejtenek!
Elmélkedéseid annyira mélyek,utánozhatatlanok!
Kérlek írj!
Magad és másokért!
Szép estét:sailor