Léptek zokognak árván,
hívtál és én itt vagyok,
templomod fénye ma már
arcom színében ragyog.
Szellem száll a kezembe,
véremben a szorongás
belőled születtem meg.
Fess engemet szabaddá!
Léted oltára elé
alázattal térdelek,
én avatlak ma szentté,
mert magamtól féltelek
12 hozzászólás
Különös hangulatú, szép vers. Nagyon tetszik. Gratulálok: Colhicum
Kedves Andika,
Igaza van Colhicumnak, tényleg különleges hangulata van versednek. Nekem tetszett, különösképp az utolsó versszak. gratulálok,
üdv,eszkimo.
Colhicum! Köszönöm, nagyon jól esett!
Gratulálok,van valami halvány misztikum a versedben.
Nagyon tetszik.
Az utolsó versszak mindent visz!
Csatlakozom az előttem írtakhoz!
Gratulálok, nagyon szép vers!
Szia!
Tetszik a versed képi világa, gondolatai (vagy inkább érzései)…
Az utolsó versszak fantasztikusan jó!!!! Ezt az érzést én is ismerem, csak nem sikerült így megfogalmaznom…
Grat. Gyömbér
Szóval köszönöm Gyömbér! Bocs, hogy az előbb elírtam
Köszönöm gyömbér, nagyon jól estek a szavaid!
Szia!
Kezdetnek nem rossz, de szerintem még dolgozni kellene rajta.
Hegedűs Géza A költői mesterség című könyvét ajánlom olvasásra.
Tisztelettel: Daróczi Tamás
Nem olvasom végig a korábbi hozzászólásokat. Egyszerűen remek vers! Nekem nagyon tetszik!
Köszönöm, nagyon…
Kedves Andika!!
Először is szeretném megköszönni a véleményezésedet, örülök, hogy tetszett…
Másodszor, én is szeretnék gratulálni a verseidhez, így egy kalap alá véve, hisz egytől egyig nagyon szépek. A lélegzetem elált némely megfogalmazásod olvasása közben….
Gratulálok neked…..
Üdv: Atreyou