Zöld fenyőfa ága,
feldíszítve vár ma.
Szaloncukor rajta,
mind a legjobb fajta.
Fa tetején csillag,
száll a fenyőillat.
Gyönyörű szép percek,
csillagszóró serceg.
Dalt énekel Gábor,
a kis Jézuskáról.
Gitározik Pista,
aki masiniszta.
Éhes már a család,
anya főz vacsorát.
Sül a beigli, pulyka,
kiszakadt a hurka!
Nagyanyó, nagyapó,
de jó, esik a hó!
Meglátjátok reggel,
hízik a hóember!
E csodás, csendes éj
szeretetről mesél.
Hó lep tisztást, erdőt,
boldog gyermek, s felnőtt!
4 hozzászólás
Jó volt visszaemlékezni a karácsonyra kedves Albert!
Szerencsére a hóember is elolvadt már-
Szeretettel voltam itt: Ica
Igen, kedves Ica. Szinte nosztalgia már a nem is oly rég volt karácsony. Még a mi telünk is enyhébb, pedig itt a keleti oldal a hidegebb. Vannak még fel nem tett ünnepi verseim, amelyeket utólag gyűjtögetek be ide is, mert azok is mindig üzenetet hordoznak.
Örülök, hogy itt jártál!
Szeretettel: alberth
Nagyon aranyos ez a téli vers. Sajnos, ebben az évben – legalább is itt nálunk – alig esett egy-két centis hó az is csak vagy kétszer. Másnapra már el is tűnt. Szegény gyerekeket sajnálom, amikor kevés hó esik és nem lehet ródlizni. Én is alig vártam még felnőtt koromban is, hogy a gyerekeimmel, majd később az unkáimmal egy-egy jót szánkózhassak.
Szeretettel olvastam a versed: Kata
Jól jönnek a tél örömeiről szóló versek, különösen, ha enyhe telünk van, avagy hideg bár, de hó nélküli szinte. Ezért is jött kapóra ez a 3 éves versem… most. A dátum alapján látom, hogy mennyire le vagyok maradva a v
versek feltöltésében. Legalább egyharmada eddig megírt verseimnek még nincs itt.
Szeretettel: albeth