Szürke eső mossa az utcát,
Lemosva a Világ mocskát.
Vele sírok, könyem folyik,
Bánatom bele torkollik.
Siratom a szép, vidám tavaszt,
Ki én voltam, azt a kamaszt.
Siratom a tomboló nyarat,
Bimbózó szerelmünkön harmat.
Siratom a sokszínű őszt,
Puha lépteim levelek közt.
De könnyeim fátylán át látom,
Szürkeség múlik egy virágon,
Tél után még a tavaszt várom,
Van helyem még e Világon.
13 hozzászólás
Persze,hogy van helyed,hisz magad mondod,hogy "Bimbózó szerelmünkön harmat".
S a harmat bizony felszárad egyszer.
Kedves Leticia!
A versed címe eleve tükrözi a hozzáállásodat, hiszen mindenkinek van helye, és te ezt szépen le is tudtad írni.
Nem tetszik mindegyik sora, de összességében jól sikerült vers.
Na jó, nem leszek szőrös szívű, adok egy ötöst és további kellemes alkotói perceket kívánok neked!
Üdv.:Tamás
Örülök, hogy összeségében tetszett nektek a versem, és köszönöm az értékelést is.
Leticia
Ragrímek sorozata, elcsépelt frázisok. Az irodalomban nincs helyük.
Soma
Kedves Soma!
Nos Rékához csatlakozva, ez itt egy amatőr alkotói klub. Egymás stílusát csiszolva egymást tanítgatva próbálunk fejlődni.
Elolvastam a mások írásaihoz írt kritikáidat, nem igen van egyikünkhöz sem egy jó szavad.
Úgy látom, Te is egy olyan valaki vagy, aki bejár honlapokra és a rosszindulatával szétzülleszti a fórumot.
Azt írod, nincs helye a ragrímeknek az irodalomban. Akkor a kedvedért ki kéne onnan gyomlálni Petőfit, Arany Jánost és Juhász Gyulát is.
Meg, hogy csépelek. A költői képek, szerintem nem frázisok.
Szerintem, egyik kritikád sem építő jellegű. Nem véletlenül Te puffogtatsz frázisokat? Írjál jobbat, ha tudsz!
Tudom, hogy most nekiesel a többi írásomnak, de ne fáradj vele.
Leticia
Szia Leticia!
Gyönyörűek a természeti képeid, megérintett a versed.
(Mellesleg meg ne is hallgass Somára, ez a honlap nem profiknak, hanem amint azt a szó is mutatja: amatőröknek (kedvelőknek) van kitalálva, és ha nem tökéletes minden szótagszám, akkor is lehet élvezni, és megbecsülni.)
Grat,
Réka
Kedves Réka!
Nagyon örülök a hozzászólásodnak, mert elöttem szóltál, és örülök, hogy Somához nem úgy kell szolnom, mint egy öntelt disznőnek (direkt írtam ő vel:-)).
Ezt egy barátnőm igen depresszív versére írtam. Mindig van napsugár, mindig van jövő, mégha épp teljesen elkeseredtünk, akkor is.
Leticia
Soma kritikája sajnos "ül" -bár tényleg nem ápítő jellegű. Az enyém (talán) az les, mert segítő szándékkal írom. Egy közismert "esős" vesből idéznék: "házak felett, s mégis mélyben állok itt/ rámsír az esővert korom/ s szégyenkezem e lomha/ hírektől mocskos alkonyon" Ezt összevetve pl versed első, stb sorával, az ember hajlamos rávágni, szürke, unalmas, közhely. DE!!!! Figyelembe kell (kellene) venni az itteni kritikákban, h mi itt tényleg egy amatőr oldalon mutatkozunk meg. Nem lehet elmarasztalni pl a junior atlétát a miatt, h nem ugrik 2 métert, mint a felnőtt atléta, hanem bíztatni kell, h már az 1.80-nál tart. További probléma: Soma, mielőtt másokat kritizálna,tegye ki az asztalra, amivel ő rendelkezik, s akkor a fair play működhet. Üdv: én
Tőled, látod elfogadom, mert tudom, hogy nem rosszindulatból írtad.
Ha még azt is taglalnád, hogy az unalmas képek helyett mit írtál vlna, tökéletes lenne a kritikád.
Somával az a bajom, hogy rosszindulatú, azért jár ide, hogy piszkálódjon, és ahogy Te is mondod, nem tett le még semmit az asztalra.
Leticia
Kedves Leticia!
Azzal kezdem, amivel befejezted a versed: "Van helyem még e Világon." Igen, van helyed, és itt a Napvilágnál is van helyed. És ha sok verset írsz, meglátod, sokat tanulsz abból, amilyen tanácsoka kapsz itt, amit – legtöbben – jóindulattal szoktak közölni. Másokkal pedig ne törődj, ne rontsa el a kedvedet!
Hangulatos ez a versed, nekem is tetszett.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Mostanában kevesebb időm volt az írásra, ez meg is látszik ezen a versen.
Köszönöm a hozzászólásodat!
Leticia
Kedves Leticia! Köszönöm soraidat. Tudom nem lehet mindenki Radnóti, -bár kezdő korában ő is írt elég gyenge verseket. Mit is mondhatnék? Én nem írhatok helyetted verset, mert akkor az már az én versem lenne és nem a Tied. (És az enyémek sem jók, legfeljebb "lázadók") De pl: "Szürke a város eső mossa/Csorog csöoög a Világ mocska/Hullik a könnyem én is sírok/S lenn a házak, akár a sírok.—-Siratom a szép vídám tavaszt/Aki én voltam azt a kamaszt/(SZÓTAGSZÁM MIATT)Siratom a tomboló nyarat/Szerelmünket e részeg ravaszt/Siratom az ősz szép színeit/S a Kedves elhaló lépteit—-Mit könnyeim fátylán át is látok/Tegnap valóság és ma átok….stb…stb. Jobb lett? Huh! Viláirodalmat alkottunk mi most ketten (????????????!) -én
Valóban más hangulata van a Te átíratodban, csak az a baj, hogy így nem stimmel a barátnőm depresszív versére.
Tudom, hogy én is rosszul fogtam meg. Teljesen szürkén akartam kezdeni (nyelvileg is), és ebből a szürkeségből kijönni, hogy úgymondjam a fényre. Valóban ez a fokozatosság hiányzik belőle. Nehéz verssel vígasztalni.
Leticia