Bokrok alá szerettem bújni
hogy ágaival eltakarjon,
hogy rám szórja virágbimbóit,
hogy szétpukkanjon nekem,
ha fűzős cipőmmel szétkenem.
Tiszta volt és nagy, mint a szerelmeim.
Kisöpörtem alóla a piszkot,
vittem oda téglát, bogáncsot, és játszottam…
A gazzal és virágokkal,
és gondolatban –veled!
Te király voltál, én udvari bolond.
Pedig királyné lettem volna én,
fénylő aranykoronával a fején.
A játéknak vége már – csak bolond maradok…
neked – magamnak.
Bokor alá szeretnék bújni néha,
hol minden tiszta, s szép fehér a hóbogyó.
Hol rám borul a sok apró levél…
De többé nem leszek udvari bolond,
csak királyné – koronával a fején!
9 hozzászólás
Szeressük önmagunkat, kulcs sok mindenhez. A korona felkerülhet a fejre, nem csak játékból. Amikor az ember bolond, az a tanulás folyamatához tartozik. Abban a ruhában sem szégyen előrébb lépni. Tetszett, Ági.
Selanne
kedves Selanne
A vers alapja egy gyerekkori szerepjáték.Valójában egy fiúért ment a harc.Ő persze a királynőt választotta. Én dacból lettem udvari bolond. Valójában én királynő akartam lenni. Azóta is bánom, hogy nekem ez a szerep jutott.
Azóta tudom hogy ez a felállás nemcsak játékszituációban lehetséges.Nem szabad olyan szerepet felvállalni amiben nem érezzük jól magunkat.
Örülök, hogy itt jártál.Ági
Jó 🙂
szeretettel-panka
Örültem neked.Ági
Kedves Ágnes!
A ,második rész különösan tetszett!
Ez adja meg vesednek,elmélkedésednek a lényegét!"
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Sailor
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szép napot.Ági
Ui…a második versszakra gondoltam!
Szeretettel:sailor
…és az utolsó részben ott a remény!
Nagyon szépen fejezted be!
Szép napot sailor
Tudod, a verseim révén sikerült azt átéreznem néhányszor, hogy milyen a "királynői "szerepkör.
Nagyon jó volt.
Ági