Őrizetlen földutat
elhozott a távol,
illatával fölkutat
régi nyomdokából:
barna földek, nyári por,
zöld zamatnak íze,
érlelem most, mint a bor,
összekedvesítve.
Szalma színét hordozom
kócoló szelekkel,
szálaimból kiskorom
fésülöm ki reggel,
szúrt a tarló sarkamon:
serkenőn a vérem
mint a fáradt fájdalom
tért meg este vélem.
Téli éjjel átlopom
álmomul vidéked,
hófagyönggyé hűlt korom,
ezt mesélem néked:
Földszagú tűlevél
zsong a csendje bennem,
vad havas, bár legyél
mindig ily kietlen.
Városok, vashidak
megkövült az éden,
kis piros pónimat
elfaragta régen.
Búza leng, szélkalász,
mind amerre nőttem,
múltat ott nem találsz,
minden úgy időtlen.
Gyöngy a fán, száll a szán,
visszatér a lélek,
várromok kőfokán
álmaimba lépek.
12 hozzászólás
Sóhajtottam egy nagyot. Kifejezve azt, megérintett a versed. A cím, már elvarázsolt olyan szép. A versed pedig még inkább. Írj, csak írj!!!
Szeretettel ölellek:Sel
Remek ütem, szépen kerekedő történet, belső utak és világok szénrajzai, festése, és mindebben végig ott vagy. Nagyon tetszett az is, hogy a ritmus váltása átszínezi bennem a versed, és így a szinte fejezetekre bontod a történetet úgy, hogy az egységét megtartod. Remek az ív, a vers vezetése, és csendes elnyugvása, amitől szinte feloszlik ez a sodróan hozott képsor-emlék-érzésjáték… játéknak érzem a ritmus miatt, de a belső tartalom komolysága, érzelmi feszessége bennem nagyon átjön. Minden versed élmény, itt sincs másképpen, nagy örömmel olvastalak.
aLéb
Kedves Andrea!
Versed minden tekintetben megfelel az igazán jó vers fogalmának. De nálad ez nem ritkaság, az ellenkezője lenne az. Nagy élvezettel olvstam jó ritmusú, érdekes tartalommal, gondosan alkotott költeményedet.
Szívből gratulálok.
Szeretettel: Kata
Olvasgatom, ízlelgetem a versedet. Idő és időtlenség van benne "összekedvesítve", emlékek íze, illata. Olyan, mint egy mese, egy álom, mégis valóságos. Remekbe szabott, mint valamennyi alkotásod.
Szép ritmusú versedet örömmel olvastam.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Andi, ez varázslatos. Ringat. Igen, már a címe is csalogat, ritmusa égig ér bennem, az egész olyan olvasgatós, kedves. Nem a tőled megszokott rímképletet használod, de remekül ábrázolod az érzést, ami benned van. Úgy adod át, hogy bármily törékeny is, egyben marad. Élvezem. Néhány sorod nagyom tetszik:
"hófagyönggyé hűlt korom,
ezt mesélem néked:"
"megkövült az éden"
"várromok kőfokán
álmaimba lépek."
Egy kerek egész. Ez is.
Gratulálok.
A.
"nagyom" …? Á… dehogy. nagyoN 🙂
"Hófagyönggyé hűlt korom" – Andrea, ez a vers, és különösen ez a sora bármelyik XX. századi magyar költőnek dicsőségére válna.
Hagyományos, igen, törékeny és titokzatosan szabályos, mint egy jégvirág.
B.Ú.É.K.
Kedves Andrea!
A versedről amely akár egy dalszöveg is lehetne Palya Bea egyik lemezének címe jut eszembe. Álom, álom kitalálom címmel. Mint egy álomképekkel telt fagyöngysor. Már a címe is nagyon találó, érdekes, mint egy téli álomgyöngyökből álló csokor. A hangulat is lenyűgöző, ami teremteni tudtál vele. Mély, de mégis felszínes, álmodozó, de mégis valóságos. Gratulálok! Üdv. Szilvi
Juuuuj, ezt köszönööööööööm 🙂
Ha hiszed, ha nem: itt van az a CD, az Álom-álom, kitalálom, énekelt mese, és azt hallgatjuk a Gyerekekkel 🙂
Nagyonnagyonnagyon köszönöm a hozzászólást, mert annyira meghatóan aktuális, hogy szinte alig hiszem el!
Szeretettel: Mira (helyett) Andrea, a rózsáját kereső lány 😀
🙂 Micsoda véletlenek vannak! 🙂
Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek a méltatásokat, valamint békés, boldog, áldott 2013-at kívánok Nektek!