fekete ruhát
öltöttél magadra
tiszta feketét
amit csak nagy-nagy
ünnepekkor veszel elő
a naftalin közül és
jámbor szavakat
mormolsz az égiekhez
ott fönt
apró kis mécsesek
fényében fehér
hófehér krizantémok
hófehér krizantémok
By mesakoBy mesako
12 hozzászólás
Szép vers! Mást most nem is tudok szólni.
szeretettel-panka
Köszönöm kedves Panka.
Szeretettel
Emese
Szép megemlékezés!
Örlök ,hogy itt is látlak:)
Üdv:Pityu
én is örülök Neked, kedves Pityu. és köszi.
Emese
Gratulálok a vershez,nagyon szép megemlékezés azokról akik mar nincsenek velünk,Üdv.Jóska
Köszönöm Jóska.
Szeretettel
Emese
Nagyon szép és megható!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Köszönöm Zsolti.
Barátsággal
Emese
Szia Emese! 🙂
Érezhető a kontraszt a "tiszta fekete" és a "hófehér" között. A két szín meghatározója az életnek és az elmúlásnak. A naftalin illata nyomasztó, illik a vers hangulatához. Nagyon szép gondolatok, csendes főhajtás is egyben azoknak, akik már nem lehetnek velünk.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Köszönöm gondolataidat.
Szeretettel
Emese
Az emlékezés megannyi megfogalmazása… Kedvelem, a fekete-fehér variációját sok mindenben, verseben is kiemelkedik a két szín hatása! Tetszett!
Marietta
Kedves Marietta, köszönöm soraidat.
Szeretettel
Emese