Maradt a gubbasztás az ágyban
ökölbe szorított szívvel,
álmomban a fogszorítás és a szájzáram;
fájdalmam nehogy a világba kiáltsam,
hogy maradt a mindenhol elsuhanó fehér autó,
egy üres pendrive, néhány kép a neten,
telefonszámod valahol egy cetlin feszeng.
Maradt az érzés, hogy távolról nézel,
a százszor eljátszott viszontlátás,
a csikkel teleszórt üres utca,
ahol a remény a köröket futja,
maradt az egyhangú hétköznapok sora,
egy lenyelt sírás, kósza gyomortáji fájdalom;
szemed villanása; az utolsó alkalom.
Maradt a szürke szoknya, egy fehér blúz,
ami porronggyá lett azóta;
törölgetem lelkem polcát vele,
az idő folyvást emlékekkel írja tele,
s maradt chaten gyöngy betűkkel írva
a központi szerver egy zugában
szerelmünk története édes homályban.
9 hozzászólás
remek
friss, fájdalmas, őszinte, szép, eredeti
grat: LP
köszönöm Gábor
Sorok maradtak örökül melyek mindent őszintén kitárnak. Szép versed megfogott! Éva
Köszönöm Éva, örülök hogy megint erre jártál és olvasod a verseimet.
Örömmel láttam, hogy a magyar helyesírás szabályai szerint írt versedet olvasom. Ugyanis versekre ugyanazok a előírások vannak, mint a prózákra, tehát mondatonként, érthetően leírva, nem feledve el a nagybetűket és a szükséges írásjeleket sem.
Szép költői szavakkal alkottad meg versedet. Szerettem olvasni: Kata
Köszönöm, Kata.
Örülök, hogy erre jártál.
Kedves Nádja!
A most olvasott verseid között (amelyekhez Kata is írt) kitűnik ez a versed! Szerintem ez a legjobb!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, köszönöm a kedves szavakat.
Én is nagyon szeretem ezt a versemet.
Kedves Nádja!
Tetszik a versed. Minden pontosan a helyén van benne, érezni tudja az olvasó a vers írójában lezajló "lelki folyamatot".
Szeretettel: Kati