hogy magyon fáj
nagyon fáj
minden mozdulat
amikor lépek
hogy csípőmben csont
a csonton csikorog
sem vitézlő harcos
sem vándor most nem lehetek
ölelésedre
csak vágyakozhatok
ma csak annyira futja
hogy
karjaimat feléd kitárhatom
ez is valami nekem
büntetés ez amit kaptam
pedig senkit el nem hagytam
se hű szeretőt se barátot, se hazát
tegnap még
márciusi nap ragyogott felettem
de tél jön újra
és én várom a csodát
az
ölelésed
meggyógyít majd
csillapít mint egy élő kontramal
ölelj magadhoz
forró
asszony karjaiddal
gyógyíts meg az öleléseddel
ha feljajdulok hogy
nagyon fáj
2 hozzászólás
Mesterkéletlenül őszinte, szép érzéseket írtál a hozzá illő formában.
Üdv: Kati
Kedves Kati
Köszönöm kedves szavaidat.