Hullócsillagom

Őszi estén megszülettem, Édesanyám örült nekem.
Apukám is nézegetett, s boldogan az ölébe vett.
Reggel Anyu megetetett, finom tejjel kényeztetett.
Csókjaival szeretgetett, karjaival dédelgetett.
Mosolyával elvarázsolt, minden rossztól féltőn óvott.
Barátnői sokszor hívták, de ő inkább vigyázott rám.
Nem volt teher ez neki, szeretett ő velem lenni.
Édesanya volt nagybetűvel, s csinálta ezt teljes hévvel.
Szívét, lelkét beleadta, rosszaságom elfogadta.
Csodás volt a gyerekkorom, meleg burok volt otthonom.
Éldegéltünk mi így szépen, boldogságban, békességben.
Felnőttként sem engedett el, szeretete nem kopott el.
Neki fájt ha megbántottak, rossz emberek megtaláltak.
Napjaim így békén teltek, nem hittem, hogy majd vége lesz.
De egy téli bús reggelen rémült szemmel figyelgettem,
Tudtam hogy már elmegy innen, mindörökre itt hagy engem.
Meleg van én mégis fázom, minden reggel újra várom.
Imádkozom halkan, csendben, jó Istenke segíts nekem!
Add vissza az Anyukámat, messze űzd a bánatomat!