könnyű pille szárnyam volna.
A válladon megpihennék,
illedelmes tündér-módra.
Hogyha én egy manó lennék,
kártya lenne a zsebembe’,
és ha mindig csak Te nyernél,
engem az sem érdekelne.
Hogyha én varázsló volnék,
így szólnék: Abrakadabra!
Mire minden búbánatod,
ezer darabra szakadna.
Mivel "csak" a párod vagyok,
kisurranok a konyhába,
teszek-veszek klopfolgatok…
s rántott hús lesz vacsorára.
12 hozzászólás
Kedves Gyömbér!
Hát én boldog lennék ha engem valaki ilyen meghivással hivna vacsorára.A párod számára nem csak egy tündér lennél, hanem az is vagy. Nekem tettszett a vers.
Üdv. Toni
Kedves Toni, köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: Gyömbér
Szia!
A meséből a valóságba:-), de az jó.
Szeretettel:Selanne
Szeretem a rántott húst,főleg uborkasalátával.Grt:Z
"Párnak" lenni is hatalmas dolog. Főleg, ha valaki így szeret.
Szeretettel: Rozália
Kedves és ötletes versedhez gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Gyömbér! Nagyon ötletes, és jól sikerült verset kanyarítottál. Minden szakasza érdekes és szép, de az utolsó fantasztikus!
Gratulálok!
Szeretettel: Kata
Kedves Gyömbér!
Remek vers, igazán tetszett.
Nem lehet, hogy egy kicsit azért mindegyik vagy?
Üdv: József
Kedvesem!Szépen írtál,varázsolj tovább ilyen szeretettel
Üdv.hova
ó de tündéraranyos és kedves versike:)
Köszönöm szépen a hozzászólásokat!
Üdvözlettel: Gyömbér
Remélem uborkasalátával 🙂
meg utána alvással!
F.
meg jó éjt