Friss hideg tódul be az ablakon,
már dereng Keleten, a párkányon
lusta Napnak bágyadt fénye,
utcalámpa kihúnyt lelke
hosszú árnyat vet előre,
sóderösvény harmatlepte
fűszálai között lepke,
ébredezik dermedt teste,
napsugár vonja be szárnyait,
fellibben…gömbszemével álmodik..
6 hozzászólás
Kedves Dorotea!
Nem találok szavakat! Ez egy igazi profi munka!
Azt hiszem nem ragoznám túl a dolgot! A rímek szuperek, a ritmus folyamatos, nincs benne törés.
Kívánom, hogy még sok hasonlóan szépet írj!
Gratulálok: A.
…:)szia kedves angelfaca:)….kívánságod teljesülőben van ,mert mindennap újabb és újabb pillanatok ragadják meg a figyelmemet:)….az ősznek bármely változata,legyen az derűs vagy borús!!!…mind kiváló téma:):)…köszi,hogy olvastál:):)…üdv…doratea
A cím egy igazi jajkiáltás, amit aztán bővebben is kifejtesz. Él a versed, szép képeket használsz.
….:):)remélem,hogy nálam ragadsz,mert hullanak a "sárga leveleim"/verseim/ nap mint nap…tehetetlen vagyok ellene:):):):)köszi ,hogy olvasgattál nálam:):):):)üdv…doratea
Szia!
Nagyon szép pillanatkép a nyár távozta után!:)
üdv: wryan
…:)szia kedves wryan:):)….a harmatos,hideg reggelek bénítóan hatnak a pillangókra is..no meg mi sem szeretjük, elég bénák vagyunk mi is a hidegben:)…köszi,hogy olvastál:):)…üdv…doratea