A nagybetüs ÉLET nagy VÁSÁRTERÉN
keresem a kis piros kócot
melyet eldugtak előlem HATALMASOK
így csináva belőlem bohócot.
Eldobok mindent mi a létben fontos
kényúraktól nem kérek kölcsönt
az istenektől sem ambróziát
csak rohanok az ÖRÖK MÓKUSKERÉKben
fáradtan cipelve
a kacat VÁSÁRFIÁT.
5 hozzászólás
Üdv! Lebilencselően megírt XXI. századi kórkép. A kérdés csak az, hogy az “orvosok” hol késnek? Köszönöm, hogy olvashattam, gratulálok. Tamás
Szia!
Hát ez egy családi válalkozás a piacon.Undorítónak, és elitélendőnek tartom.Sajnos a mai világban, az ilyen leleményes emberek azok kik ,,megélnek”Hiába a bilincs, a portfólió a rendőrségen, egy helyére jön 100:(Nagyon jó a versed!
Puszi:Kriszti
Köszi Kriszti.Sajnos ez egy kontinentális válalkozás.A multik cinikusan lenyomják a torkodon a bóvlit.
Nagyon-nagyon tetszik a versed. Értem és érzem, miről szól.
Kemény, szép és igaz!
Gratulálok