Ülök a kétségbeesés fagyos kövén.
Hideg.
Nedves.
Mondd, hová mész?
Nemrég még velem nevettél, de a másodperc kristálytükre hamar kettétört.
Most önmagam tehetetlenségébe süppedve várom a hajnalt, s a biztos halált.
Csak árnyékomra számíthatok.
Átlépném, ha lenne erőm…
Ha nem bújkálna bennem a félsz…
Magam vagyok.
Mondd, hová mentél…?
4 hozzászólás
Kedves Deathflower!
Versed nem mindennapi, már csak alakját tekintve se, mégis nagyon átlehet érezni, az íráskor benne lévő kérdés erejét.
Nekem tetszett elmélkedős versed.
Gratulálok!
Ha időd és kedved van nézd meg régi munkáim.
Üdv: Metal Koala
Na igen, formailag szinte besorolhatatlannak mondható, versre valóban nem hasonlít. Felmerül a kérdés, hogy akkor mi is ez? 🙂 Nos, én sem tudom.
Köszönöm a kommentet, mindenképpen megnézem majd műveidet!
Erős, markáns érzelem kitörés!
Én hozzáképzeltem egy illusztrációt.. Te nem tudsz rajzolni?
vagy vki aki jól tud kérd meg hogy rajzoljon hozzá egy képet
pl. tusrajz, vagy szénrajz, egyszerű vonalakkal
Nagyon illene hozzá!
Gratula
Szirom
Sajnos nem tudok 🙁 Pedig én is sokszor gondoltam már rá, milyen jó lenne illusztrálni egy-egy versemet… De majd lehet, hogy keresek valakit, köszönöm a tippet :))