Hol van már a régi iskolám?
Múló idő, mondd hol van már!
Merre van a régi tanterem?
Csak az emlék játszik velem…
Hol van már a sok-sok kisdiák?
Barátaim, sok iskolás…
Nem tudom, hogy hová lettek ők.
Sokan talán már nagyszülők.
Valahol még szívemben él
Az ifjúság, s titkon remél.
Valahol már emlékeim
Olyanok mint a kincseim.
Hol van már az osztályfőnököm?
Tanárnő most megköszönöm,
Hogy tanította nekem a magyart,
A mennyben talán, most órát tart…
Hol van már a tanárok sora,
Ki van még meg, hogy megy sora?
Talán még a régi csengő szól,
A tábla fenn van még valahol…
Valahol még szívemben él
Az iskolám, titkon mesél
Emlékeimen átdereng
Milyen is volt az órarend…
Hol van már az első szerelem?
Szép volt egykor, nem feledem.
Ugyanaz a tekintet néz rám,
Ha látom őt néha talán…
Emlék már az első szerelem,
Osztálytársam volt e lány nekem.
Tőlem távol sodorta a múlt,
És ez a múlt így alakult.
Valahol még úgy bennem él,
Az iskolám, szerettem én
Azt a termet, azt a padot,
Belül most is gyermek vagyok.
6 hozzászólás
Kedves Alberth!
Jó volt az emlékekben elmerülni, ahogy Te is elmerültél a tiedben…Akkor mennyire nem szerettünk suliba járni, mégis a legszebb emlékek ott születtek, melyre szívesen emlékszünk!.Tetszett visszaemlékezésed!
Lyza
Kedves Lyza!
Igazad van! De nagyon vártuk a vakációt mikor suliba jártunk. Mégsem a szünidők boldog emléke dominál ilyenkor. Talán sokmindent elfeljtünk belőle, hogy is telt el általában. De az iskola nagyobb nosztalgiát jelent ma már. A tanterem, a padok, a tanárok, az osztálytársak emléke be van ivódva lényünkbe, s kellemes visszaemlékezni még a táblára is, melyen a kréta úgy csikorgott, hogy a hideg rázott tőle. Büszke voltam, ha szivaccsal én moshattam le szünetben a táblát és még sorolhatnám, hiszen ennyi csak a jéghegy csúcsa….
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Olyan a versed, mint egy kulcs, most nálam is kinyitott egy réges-régen bezárt ajtót.
Mögötte a gyermekkorom emlékei lapultak. Jó volt visszaemlékezni, köszönöm neked.
Igazán tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves József!
Ürülök, hogy tetszett a vers! Mindenki járt iskolába közülünk, s egyformán őrizzük egyre inkább megszépülő emlékét, különösen amire te is kitértél az általános iskolai évekét. A gyermekkor varázsa ilyenkor feldereng, s rájövünk hogy a lelkünk világa megőrizte az eseményeket, a képeket, a hangulatot és az érzéseket. Bennünk van…. mindez…
Üdv.: Alberth
Nekem most avalóság az iskola kedves alberth. Talán június végétől már ismét a múlt lesz. A régi emlékeket most újra élem.
Üdv: István
Kedves István!
Én is többször iskolapadba kerültem, évtizedek múltával is átéltem milyen is diáknak lenni. Ha nem járok iskolába, akkor is tanulok valamit. Ha mást nem, hát szavakat idegen nyelvekből, mert fejlődni szeretek, s nem szeretném, ha visszafelé fejlődnék.
De a gyermekkori első nyolc év valahogyan mégis mindennél meghatározóbb. Az alapokat akkor sajátítottuk el. Én mindenre rácsodálkoztam, s hogy örültem, amikor először el tudtam olvasni bárhol a feliratokat, még ha szótagolva is! 🙂
Kívánok neked jó tanulást és eredményes vizsgákat!
Üdv.: Alberh