Álmodtam egy éjszakán holdfényeset.
A néma tóba holdfény esett,
s lenn a vízből hold-lény lesett
rám. Nézett nagy meleg szemével
szótlan volt, ám "szemesen" érvelt,
valami éledt bennem, olyan szépet érlelt.
Nem volt közömbös, és nem is kérlelt,
hogy maradjak még…csak köszöntött.
Karcsú kezét fogtam, úgy lépkedett
ki a tó vizéből. Tudja meg ki a jó kísérő,
gáláns lovag a földön!
Pirkadatig az időt vele töltöm,
Talán Ő sem lesz annyira szemérmes…
6 hozzászólás
A vers eleje elbűvölt, a vége meg jól összezavart.
Ezt álmodtam egy éjszakán…:) az álmok nem mindig racionálisak..mondhatnók sosem…köszi az olvasást ☺
Kedves Barna!
Ez a vers tele van pajkos játékossággal, engem megvett. Kell-e ennél kellemesebb álom?
Üdvözlettel: Laca 🙂
Köszönöm Laca. Örülök az olvasásodnak, és a tetszésednek. Üdvözlettel:B:)
Örülök, hogy Te is találkoztál a "Hol(d)ló"-val. 🙂
Milyen jó is egy ilyen álom kedves Barna!
Remek vers lett belőle!
Szeretettel gratulálok: Ica