Kínoz magány,
vagy bármi bánt,
kevés a fény,
te csak remélj!
Itt van helyed,
ez életed.
A Holdra nézz,
s mesél neked!
Szép holdas éj
mesélj nekem!
Mit ér a lét,
az életem?
Minek az árny,
s miért a fény?
Erről mesélj
szép holdas éj!
Szép holdas éj
megkérdezem,
hogy élni kell,
ki dönti el?
És hogyha kell,
mondd meg miért?
Ezt tudnom kell
szép holdas éj!
Szép holdas éj
kérlek, felelj!
Minek jönni,
ha menni kell?
Vagy földi lét
csak büntetés?
Áruld el már
szép holdas éj!
Szép holdas éj
tudod talán
a túlparton
mi vár reám?
Kérdésem ez,
kérlek, mesélj!
Mi vár reám,
szép holdas éj?
4 hozzászólás
Kedves László!
Csupa -csupa kérdés és felszólítás! De nagyon szép. A költői kérdéseidre majd csak akkor és ott kapsz választ, bár én azt hiszem a túlparton minden sokkal szebb és jobb, és mégis nekünk itt kell megtanulni az életet. Én már azt hiszem jártam ott a túlparton. Sokkal másabb lett az életem ezután.
Nagyon szép versedhez gratulálok!
üdv
Szellő
Köszönöm Szellő!
Üdv.: Laci
Kedves László!
Gyönyörű és szépen megszerkesztett a költeményed. Valóban érdekesek a kérdéseid, mindegyikre nemigen lehet – itt a Földön – választ kapni. Egyet kiragadtam:"Vagy földi lét
csak büntetés?" Ez a kérdés nagyon megfogott. Amikor bánat ér, nekem is eszembe jutott már, nem is csak egyszer.
Jó volt olvasni a könnyed szép versedet.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Kata!
Szeretettel: Laci